Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

342 Munkásügyi Szemle az államosítási követelésekre, az 1907 : XIX. t. c. megalkotásának és végrehajtásának körülményeire s végül fejtegetéseinek eredménye alapján a következőket javasolja; A magánegyesületi pénztárak létesítésére mód nyujttassék, a jelenlegi Országos Pénztár a betegsegélyző pénztárak szövetségére volna átalakítandó, amely a helyiszervek autonómiáját teljesen érintetlenül hagyva, csupán oly feladatok végzését tűzné programmjába, melyeknek közös intézése múlhatatlanul szükséges. A betegsegélyezésben a 2/3—V3 arány volna visszaállítandó, hogy a betegpénztárakat a munkások ismét teljes felelősséggel a magukénak érezhessék. A balesetbiztosítás a betegsegélyezéstől elválasztandó, a balesetbiztosítás adminisztrációja pedig a munkaadók kezébe helyezendő. A járadékmegállapító bizottságokban azonban a munkásoknak kellő képviselet biztosíttassék. A könyv fejtegetéseivel és következtetéseivel nem mindenben értünk egyet, sőt nem egy része van a műnek, amely a szigorú kritikát alig állja meg, mindazonáltal megállapítható, hogy szerző igyekezett lehető tárgyilagossággal a kérdést minden részleteiben annyira felderíteni, hogy a munkásbiztosítás mai állásáról az érdeklődők tájékozást nyerjenek. A munkaadók, a munkások és az államhatalom mulasztásait és hibáit egyaránt kiemelte s a kibontakozásra pozitív utat jelölt meg. Külön ki kell emelnünk a könyvnek vonzó stílusát, az ötletes előadást, amely az olvasást nemcsak érdekessé, de mindvégig élvezetessé is teszi, még azok számára is, akik szerzővel e kérdésben teljesen ellenkező állásponton vannak. A könyv a Patria kiadásában jelent meg. Ára 3 korona. Kapható minden könyvkereskedésben. JOGGYAKORLAT BETEGSEGELYEZES. Ónálló kereset és biztosítási kötelezettség. A m. kiv. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. évi december hó 20-án kelt 1911. P—383/17. sz. itélete. ítélet: A Hivatal a fölebbezésnek nem ad helyt. Megokolás. A kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatósága 388/1911. sz. a hozott határozatával igénylőt a pöstyéni fürdő engedélyezése iránt előterjesztett igényével elutasította, azzal a megokolással, amely szerint a Singer Co. varrógéprészvénytársaság által 1909. évi szeptember hó 28-ik napján ügynökeként, alkalmazottja gyanánt bejelentett igénylőnek főfoglalkozása a csizmadiamesterség. Ennek alapján ugyanis igénylő munkaadó tagja a pénztárnak azért, mert biztosításra kötelezett alkalmazottai vannak. Az I. bíróság igénylő föllebbezését elutasította. Ennek megokolásaképpen pedig azt állapította meg, hogy igénylő a pénztárnak betegség esetére biztosított tagja nem lehet, mert gépügynöki alkalmaztatása csak mellékfoglalkozás, míg főkeresetforrása a csizmadiamesterség; ebben a minőségében pedig két tanoncot is alkalmaz és ezért a pénztárnak az 1907. évi XIX. t.-c. 7. §. d) pontjához képest még önként sem lehet biztosított tagja. A fölebbviteli bíróság a pénztár és az I. bíróság megállapításával szemben azt találta, hogy igénylő biztosított tagsági jogállását kizárni jogszerűen nem lehet. Az ügynöki alkalmaztatás, amely egyébként mai napig is fönnáll, igénylő kereseti viszonyaihoz képest neki oly jelentékeny jövedelmi forrása, amelyet egyébként önálló munkaadói jogállása mellett sem lehet figyelmen kívül hagyni. A két rendbeli kereset arányát megvilágítja ugyanis az a tény, amely szerint igénylő főfoglalkozásnak minősített csizmadiamestersége után 6 K I. oszt. kereseti adót, ügynöki keresete után pedig 4 K IV. oszt. kereseti adót fizet. Igénylő kétrendbeli, t. i. önálló és alkalmazotti minőségében birt keresete a fölhozott adatok szerint oly arányban áll egymáshoz, amelyhez képest a csizmadiamesterségnek főfoglalkozási jellegétől a varrógépügynöki állás gazdasági