Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

340 Munkásügyi Szemle kedvező volt. A taglétszámemelkedés az építőszakmában 17,6°/o, a fémiparban 15"5°/o, a ruházati iparban 23,4°/o, a kereskedelmi alkalmazottak csoportjában pedig 85°/o. Visszafejlődés csak kevés szakmánál volt, így a lancashirei és a dél-walesi bányamunkások szövetségénél (12'4, illetve 6°/o) és a dokkmunkásoknál (9'l°/o). Az 1913. évben mindkét szakma pótolta a veszteséget. Az 1903—1912-ig terjedő évtizedben a szakszervezetek taglétszáma 1,941.309ről 3,281,003-ra emelkedett, a növekedés tehát majd 70°/o. Minden csoportban hatalmasan nagy a növekedés, csak az építőipari szakmánál van valamelyes kivétel, mert a tagok száma az utolsó két év alatt rohamosan emelkedett, de a megelőző évek veszteségeit eddig még nem tudta pótolni. Ebben a szakmában a tagok száma 1903-ban 238.659 volt, 1912. év végén pedig 203.751. Ennek a körülménynek oka nagyrészt az építőipar technikai fejlődésében keresendő. Néhány szakma taglétszáma az említett évtized alatt jelentősen emelkedett, így a bányaiparban 530.000-ről 757.000-re, a textiliparban 246.000-ről 477.000-re, a vasúti alkalmazottak szervezetében 750.000-ről 202.000-re, a dokkmunkások száma 42.000-ről 140.000-re, a tengerészek száma 16.000-ről 105.000-re, a fémipari szakmában 337.000-ről 479.000-re, a képesítetlen munkások szakszervezetének taglétszáma 100.000-ről 252.000-re, a nyomdászoknál ellenben 60.000-ről csak 77.000-re emelkedett a tagok száma: A nőmunkások szakszervezetének taglétszáma 1912. év végén 318.443 volt, ezek közül 239.460, vagyis 75u/o a textiliparhoz tartozott. 1896. óta a növekedés 199.030, vagyis 167>. A hivatalos statisztika a 100 legnagyobb szakszervezet pénzügyi viszonyairól is közöl adatokat. Ezen szervezetek, melyekre ugyanis az adatok vonatkoznak, taglétszáma 2,000.000, vagyis az összes szakszervezeti tagok létszámának 60°/o-a. A szóban levő szakszervezetek 1912. évi bevétele 803/* millió korona volt (3875 K tagonkint), a kiadások összege kereken 91a/4 millió korona (45'87 K. tagonkint), a gyűjtött vagyon 120 millió korona (60 K. tagonkint). Úgy a bevételek, mint a kiadások összege jelentékenyen nagyobb volt az 1912. évben, mint az előző évek bármelyikében, de különösen a kiadásoknál nagy az emelkedés, az előző évi összegnél majdnem 31V2 millió koronával több. Az emelkedés összefügg az 1912. évi általános bányász-sztrájkkal, amikor a bányamunkások mintegy 25 millió korona sztrájksegélyt kaptak. Az 1912. évi összkiadásból: sztrájksegélyekre 36°/o (tiz évi átlag 14"4°/o), a munkanélküliek segélyezése 15"6°/o (tiz évi átlag 25*3°/o), egyéb segélyre 30°/o (tiz évi átlag 39"8°/o), kezelési költségre 18'4°/o (tiz évi átlag 20-5°/o) esik. A munkanélküliek segélyezésére eső aránylag alacsony arányszám összefügg az 1912. év kedvező ipari viszonyaival. Eltekintve a bányasztrájktól is, az utolsó évek adatai azt bizonyítják, hogy a harc céljaira fordított kiadások aránya, szemben a rendes segélyre fordított kiadások arányszámával, növekvő irányzatot mutat. A kezelési költségek arányszáma lassan, de állandóan csökkenik. A teljes egyesülési és sztrájkszabadság érdekében rendezett nyilvános gyűlést április hó 22-én a »Gesellschaft für sociale Reform* Berlinben. A gyűlés előadója dr. Francke lanár, a »Sociale Praxis^ szerkesztője volt, aki a szervezkedési kényszerről és szervezkedési szabadságról beszélt. Kimutatta, hogy semmiféle szervezet sem lehet meg bizonyos kényszer nélkül. A munkaadók szervezeteiben sokkal nagyobb mértékben veszik igénybe a terrorisztikus eszközöket, mint a munkásoknál. A sztrájkőrállás szabadsága kiegészítő része a sztrájkszabadságnak s ha a szírájkőrállást el akarják tiltani, ezzel a sztrájkszabadságot akarják megsemmisíteni. A gyűlésen felszólaltak a szociáldemokrata, a Hirsch-Duncker és a keresztény szakszervezetek képviselői, valamint a kereskedelmi alkalmazottak és a technikai tisztviselők szervezetének egy-egy képviselője. A felszólalók valamennyien a legélesebben állást foglaltak a szírájkszabadság tervbevett megszorítása ellen s valamennyien elítélték a munkaadók által teremtett s kitartott sárga szervezetek működését. Az osztrák sütőmunkáüok követelik a törvényes védelmet. Az osztrák képviselőház előtt már 1912. óta fekszik egy törvényjavaslat, amely a sütőmunkások speciális védelmét célozza. A sütőmunkások hiába várták, hogy a javaslatból törvény legyen, a parlament sohasem jutott hozzá, hogy e fontos javaslatot letárgyalja, most pedig, hogy a képviselőházat a kormány elnapolta, végleg eltűnt a reményük, hogy hamarosan hozzájuthassanak az általános közegészságügyi szempontból is annyira fontos törvényes vádelemhez.