Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

338 Munkásügyi Szemle egyesülete 89-87, a könyvkötők szakegyesülete 83'68, a kalaposok 88*23 százalékát fizették ki a befolyt hetijáruléknak. A nagy kiadások ellenére sem csökkent az összvagyon, ami annak tulajdonítható, hogy a kiadásokban az ingatlanokra való jelentékeny törlesztések is szerepelnek. A szakszervezetek munkaközvetítési eredménye is visszatükrözi a gazdasági válságot. A munkát keresők száma óriási módon megnövekedett, az elhelyezési arány pedig óriási mérvben csökkent. 1911-ben a munkát keresők száma 46.380 volt, 1912-ben 58.590 és 1913-ban pedig ez a szám 60.424-re emelkedett. Már az 1912. év is eléggé kedvezőtlen volt, de a közvetítés eredménye csak T34 százalékkal volt kisebb az előző évinél. 1913-ban azonban nemcsak a munkát keresők abszolút száma emelkedett, hanem a közvetítés eredménye is ijesztő számban csökkent. Ugyanis 1911-ben még a jelentkezők 83'537o-át, 1912-ben 82'19°/o-át és 1913-ban a jelentkezőknek csak, 6r92u/o-át lehetett közvetíteni, ami 1911-hez képest 21-61°/o csökkenést jelent. Úgy mintáz előző években, a múlt válságos esztendőben is kedvezőbb volt a munkásnők közvetítésének eredménye, mint a férfiaké. A munkásnők közül ugyanis a jelentkezettek 90'47 százalékát sikerült elközvetíteni, az előző évi arány azonban itt is jobb volt, nevezetesen 94'56 százalék. A horvát-szlavonországi szakszervezeti mozgalom. A horvátszlavonországi szakszervezetek húsvétkor tartották második kongresszusukat. A kongresszuson 105 küldött volt, akik 5.188 tagot képviseltek. A kongresszus elé terjesztett jelentésből közöljük a szervezetek fejlődésére és működésére vonatkozó következő adatokat: A szakszervezeti központhoz csatlakozott szervezetek taglétszáma 1910-ben 5.108, 1911-ben 7.182, 1912-ben 5.538 és 1913. végén 5.188 volt. A nőtagok száma 1913. végén összesen 233. A jelenlegi szervezetek 1907. és 1908-ban alakultak át helyi szervezetekből országos szövetségekké. Az egész országban 79 helyi csoport működik. Az utolsó három év pénztári forgalmát a sztrájkalapok forgalma nélkül a következő táblázat mutatja : Bevétel Kiadás Vagyon korona 1911 71.572-08 69.97571 15.345-27 1912 80.944-91 81.172-06 15.118-12 1913, 76.404-h3 81.115-35 10.311-17 A segélyezési kiadások az utóbbi években nagy mértékben emelkedtek a rossz gazdasági viszonyok következtében. Kifizettek segélyekre : 1912- ben 24,119-95 K-át, ebből munkanélküli segélyre 19.118-05 K-at. 1913- ban 34.062'40 > » > » 29.471*60 » Az 1908—1913-ig terjedő 6 évben kifizettek összesen segélyekre 121.785'56 koronát, ebből munkanélküli segélyre 107.401 "68 koronát. A segélyezési kiadások ily nagymérvű emelkedése az egyes szervezeteket a tagsági járulékoknak 6—10 fillérrel való emelésére késztette. Sztrájkok, kizárások és általában bérmozgalmakra az 1908—1913. évi időszakban 130.733-59 koronát fizettek ki az összes szervezetek, ebből 1912-ben 27.652-70 koronát, 1913-ban 35.625'56 koronát. A szervezetek közül az építőmunkásoknak, a famunkásoknak, az élelmezési munkásoknak, a vas- és fémmunkásoknak és a gyári munkásoknak van saját szaklapjuk. A jelentés a szervezett munkások munkaidejére vonatkozó statisztikai adatokat is közöl. Ezek szerint naponkinti 8 órai munkaideje volt 46 egyénnek, 8- 9 órai munkaideje 3.670, 9- 10 > » ... 4.025, 10—IOVÍ > » 1.077, 10V«—11 » » — 906, 11 > » 870 egyénnek. A kongresszus a gazdasági mozgalmakra és a szervezetre vonatkozó ügyeken kívül foglalkozott a munkásbiztosítás- és a munkanélküliség kérdésével is. A munkásbiztosítás kérdésében a kongresszus a mostani pénztári szervezet helyett egy egységes pénztár szervezését követeli az egész országra kiterjedő hatáskörrel, helyi adminisztratív expoziturákkal és helyi választmányokkal. Követeli továbbá az Állami Hivatal megszüntetését s a pénztárnak felügyeleti szempontból