Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

Munkásügyi Szemle 319 rendelni. A vizsgáló bizottság eseteket sorol fel, amikor a páciens munkaképtelensége sérvkötő híján hónapokkal tovább tartott és ugyanannyival tovább fizették a pénztárak a táppénzt. Másféle tiltott eszköz a gummiharisnya, térdrögzító', orr- vagy hüvelyfecskendő, orthopád cipő, mankó, művégtagok és szemüvegek. A táppénz kifizetése. Általában a 23500 autonóm-organizációnak a heti 150.000 font sterlingnyi táppénz kifizetésével járó gigantikus munkája elég simán megy és a pénztárak igyekeznek feladataikat eredményesen teljesíteni. De bizony mindennek dacára a jogos panaszok és viszásságok száma igen nagy. Nagyon sok esetben a segély nagy késedelemmel, vagy egyáltalán nem jön, — eltekintve a szimulálási és csalási esetek gyanújától, amelyek bizonyos óvatosságot és szigorú ellenőrzést követeinek. aj Terhesség. Mindenekelőtt arra a tényre kell reámutatni, hogy a legtöbb pénztár férjes asszonyoktól, akik terhesség miatt munkaképtelenek, a táppénzt megtagadja. Ez a gyakorlat különösen azóta fejlődött ki, amióta a pénztáraknál a férjes nők túlságos magas betegségi száma miatt egy bizonyos pánik áll fenn. Még akkor is, ha az orvos »gyengeséget« vagy »vérszegénységet« állapít meg, a pénztárak megvizsgálják, vájjon nem terhességről van-e szó s ilyen esetekben megtagadják a táppénzt. Ennek az eljárásnak nincs semmiféle törvényes alapja, mert a törvény szerint nem alapfeltétel valamely meghatározott betegség, hanem testi, vagy szellemi munkaképtelenség. De a biztosítási-bizottság elmulasztotta eddig a pénztárakat a törvényes kötelességüket illetőleg felvilágosítani. b) Mit jelent a ^munkaképtelensége ? Ennek a kérdésnek a különböző pénztárak részéről történő különböző értelmezése a leglehetetlenebb félreértésekre vezetett. A munkássegélyző-egyletek és szakszervezetek legtöbbje azt a gyakorlatot folytatja, amelyet az önkéntes betegség esetére való biztosítás idejéből megszokott és a táppénzt fizetik mindazon esetekben, amidőn a biztosított képtelen imegszokott hivatásának teljesítésére. Más pénztárak azonban úgy értelmezik a törvényt, hogy sok esetben megtagadják a táppénz fizetését, ha a páciens a megszokott hivatásos munkájára képtelen ugyan, de más munkát teljesíthetne. Különösen terhes, vagy valamely betegségben szenvedő asszonyokat nem tekintenek »munkaképtelennek«, ha képesek arra, hogy saját háztartásukban dolgozzanak, vagy gyermekeiket gondozzák. A biztosítási-bizottságnak, vagy magának a parlamentnek energikusan kellene ebben a kérdésben fellépni, mert, ha a »munkaképtelenség < ily szűk korlátok között értelmezendő, akkor csak a súlyos beteg, vagy éppen csak a magánkívüli állapotban levő páciens kaphat táppénzt. A vizsgáló-bizottság javasolja, hogy a megszokott foglalkozás teljesítésére szükséges képesség tekintessék irányadónak, de meg kell követelni a betegtől, hogy a táppénz élvezetének tartama alatt fizetett munkát és nehéz munkát ne végezzen. c) önhibából származó betegségek. A törvény ezen rendelkezését is a különböző pénztárak a legkülönbözőbben értelmezik és mindez nagy viszásságokra és bajokra vezet. Sok pénztár megtagadja a táppénzt oly betegségek esetén, melyeket »kicsapongás«, »mértéktelenség« okozott, vagy amelyek verekedésből, birkózásból, vagy részeg állapotból keletkeztek. Sok pénztár megtagadja a táppénzt mindennemű nemi betegség esetén anélkül, hogy az önhibát keresné és még azoktól a férjes nőktől is, akik a betegséget férjüktől kapták meg. Más pénztárak megtagadják a táppénzt minden olyan megbetegedés esetén, amely az iszákosság következményének tekinthető. Hogy ez az állapot fenn nem tartható, világos. d) Pénztári tagok kizárása. Ezt minden pénztár saját alapszabályaiban szabályozza. Szokásos kizárási okok a következők: táppénz-