Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az 1912: VIII. t.-c. hatása a gazdasági munkásbiztosításra

Munkásügyi Szemle 303 többszörös rokkantsági és balesetbiztosítást beszüntette s az új nyugdíjbiztosítást egyenesen úgy állította fel, hogy aki ennek tagjává lesz, annak csakis egy tagsági könyve lehet. Ilyenformán az új biztosításban minden egyes kiadott tagsági könyv ugyanannyi tagot is jelent. Az új önkéntes nyugdíjbiztosítás az abban foglalt haláleseti biztosításon kívül, amelyhez mint pozitív dologhoz, az előbb elmondottak szerint a földmíveseknek már eredetileg is meg volt a hajlandóságuk, valamint a balesetbiztosításon kívül, amely gondolatvilágukban már némileg szintén polgárjogot nyert, még egy újabb pozitív és előre kiszámítható előnyt biztositott a földmíveseknek: az eltöltött tagsági évek száma szerint alakuló, de legalább 10 évi tagság után 65 éves korban még teljes munkabírás esetén is feltétlenül kijáró aggkori járadékot. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy ez a biztosítás a 35 éven felüli akárminő idős emberek előtt is nyitva áll, akkor könnyű magyarázatát találjuk annak, hogy — miként az eredmények mutatják — ezt a biztosítást a földmívesek az előbbieknél sokkal nagyobb ronkonszenvvel fogadták. Az 1912. évben több mint 12 ezer, az 1913. évben több mint 10 ezer egyén vétetett fel ebbe a biztosításba s most az első tag felvételének második évfordulóján ezeknek a tagoknak száma eléri a 26 ezret. Bizonyára érdekes felemlíteni, hogy a 26 ezer egyén 52"30/°-a 35 éves korán innen, 47'7°/o-a pedig 35 éves korán túl lépett a tagok sorába, sőt a tagok 10ü/o-át teszik ki az 50 évesnél idősebbek. Igaz ugyan, hogy az 50 éves korukon túl belépett tagok 65 éves korukra a törvény értelmében csak alacsonyabb aggkori járadékot szerezhetnek, mint azok, akik fiatalabb korukban lépnek be, de az ezeknek 10—15 év alatt okvetlenül bekövetkező nyugdíjazása fogja a földmíveseknek a legkézzelfoghatóbb példát szolgáltatni az intézményhez való csatlakozásra. Az eddig elért 26 ezernyi taglétszám nem mondható nagynak, ha azt tekintjük, hogy pár millióra megy azoknak száma, akiknek a törvény a belépésre a lehetőséget megadja. De aki ismeri a magyar földmíves konzervativizmusát és tudja, hogy minő erős meggyőződésre van szüksége, hogy magát valamely új intézményhez való csatlakozásra elhatározza, az nem fogja kicsinyelni ezt az eredményt. Mindenesetre megnyugtató, hogy amily mértékben terjed az intézmény ismerete, ugyanazon mértékben szaporodik a tagok száma is, ami a legjobb reményt nyújtja arra, hogy ezen a téren pár év alatt kielégítő eredmény lesz elérhető. S úgy véljük, joggal idézhetjük befejezésül az 1912 : VIII. t.-c. indokolásának azt a passzusát, amely úgy szól, hogy »ez úton jó előre lerakjuk az alapját egy a modern követelményeknek megfelelő kötelező aggkori nyugdíjbiztosításnak, melyre — ha majd egykor az ideje elérkezik — az áttérés nagyban meg lesz könnyítve azáltal, hogy egy az önkéntes formában már megerősödött és begyökeresedett rendszeren lesz tovább felépíthetők üzembejelentés elmulasztása — nem kihágás. A kereskedelemügyi miniszter 80.833/913. VI. D. sz. határozatával helybenhagyott oly rendőri büntetőbírósági véghatározatot, amely kimondja, hogy az üzembejelentés elmulasztását az 1907. évi XIX. t.-c. nem minősíti kihágássá. Az indokolás hangoztatja, hogy a vádlottat nem lehetett kihágásban marasztalni, mert — noha ez a mulasztás az Állami Hivatal 2.500/908. sz. alatt kelt rendeletének 2. szakaszában előírt kötelezettségnek megszegését foglalja magában, de ezt a kötelességszegést az 1907. évi XIX. t.-c. XVII. fejezetének 187—191. szakaszai nem minősítik kihágásnak. Biztosítási kötelezettség. A feleség nevén álló üzletben főfoglalkozásként tevékenységet kijejtő férj akkor is biztosításra kötelezett, ha nem pénzbeli díjazásban, hanem ellátásban nyeri tevékenységének ellenértékét. (K. M. 80.029/913. VI. D. sz. hat.) — Ügyvédi irodában alkalmazott ügyvédjelöltek és más alkalmazottak az Országos Pénztár igazgatóságának (1914. ápr. 17.) hatá-