Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat

294 denki igyekszik az ülnöki tisztségtől menekülni. E miatt kegyes adománynak tünteti fel, amely terhes megtiszteltetésnek elfogadására azonban az érdekeltséget rákényszeríti. Az ülnöki tisztség alól csak többszöri eredménytelen pénzbírság (21—22. §§.) árán szabadulhatunk. Furcsa kis igazságszolgáltatásra van kilátás. 3. A paritásos alap mulhatlanul magával hozza, hogy mindig a munkás javára fognak ítélni, mert a munkás-ülnököknek, mint offenzívára utalt osztály képviselőinek, közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy minden talpalatnyi előnyért állhatatosan küzdjenek. A munkaadó-ülnök kényelmesebb, nem oly debatter, sokszor feszélyezve is érzi magát, nem akar veszekedni. A munkaadó-ülnök tehát mindig engedni kénytelen s így ez a rendszer a munkaadókra nézve föltétlenül hátrányos. A munkások pedig látván azt, hogy ülnök-elvtársaik segélyével csupa jó ítélethez juthatnak, minden apró dolgukat perre viszik, amihez a 28. §-ban biztosított bélyegés illetékmentességben is hatalmas ösztönzést találnak; a magyar emberben amúgy is túlzott mértékben meglévő pereskedési hajlandóságot tehát még fokozzuk. Biztosan számíthatunk arra, hogy a törvénynek e túlzottan humánus intézkedéseivel vissza fognak élni és egész áradatát kapjuk a munkaadókat zaklató pöröknek, amelyek, ha még oly alaptalanok is, mégis a munkaadók terhére fognak megítéltetni. A perek száma óriási mértékben meg fog szaporodni; ezt a törvénytervező boldogan fogja arra magyarázni, íme látjátok, az eddigi nehézkesebb rendszer mellett mennyi jogos követelés volt a peres jogorvoslat útján való érvényesüléstől elzárva. Most ez mind fölszabadult. Én pedig azt hiszem: Pandora szelencéjét nyitjuk meg; a peres jogorvoslat megkönnyítésének előnyös hatásaival szemben az előre nem várt hátrányos következményeknek egész áradata fog ránk zúdulni. Már pedig a perlekedési hajlandóság fokozására nálunk ugyancsak semmi szükség nincs. 4. Az új polgári perrendtartás (1911:1. t.-c.) az országnak talán legkitűnőbb szakbíróságát, a budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszéket megszünteti, még pedig amiatt, mert a kereskedelmi ülnökök intézménye egyáltalában nem vált be. A tapasztalat bebizonyította, hogy az ülnökök egyáltalában nem bírhatnak azzal a minden teret áttekinthető alapos szakképzettséggel, amely a perek anyagának helyes megértéséhez szükséges. Minduntalan előfordult, hogy például rövidárúkereskedőnek kellett ítélkezni biztosítási ügyekben. Ugyanúgy, miként a munkásbiztosítási választott bíróságoknál is, pékek és szabómesterek mondanak véleményt gépgyári munkások bérviszonyairól. Bizonyára nagyon alapos panaszok okozták a kereskedelmi ülnökök intézményének eltörlését. Most már micsoda logika az, amely ugyanakkor az ipari- és munkásügyek számára az ipari ülnökök intézményét mégis be kívánja vezetni. A kereskedelmi bíráskodást a szakbíróságok rendszere felé irányítjuk, amire bizonyára hosszú évek szomorú tapasztalatai késztettek; mindezeket a tapasztalatokat, valamint a munkásbíztosítási választott bíróságok képtelen joggyakorlatának tanulságait teljesen figyelmen kívül hagyva, az ipar számára mégis laikus bíróságot szervezünk. A törvény indokolása különös hangsúlylyal érvel azzal, hogy az 1911. évi jogászgyülésnek egyik határozata tartalmazza azt a kívánságot, hogy »a munkabér iránti perek munkásbíróságok elé tartozzanak, amelyek egy állami bíróból, egy munkaadóból és egy munkásból alakítandók.« Bármily tisztelettel legyünk is egymás szakmája iránt, mindenekelőtt gyakorlati tapasztalataim alapján utalhatok arra, hogy az ilyen agyonterhelt kongresszusokon nagyon könnyű bármiféle határozatot elfogadtatni^ csupán néhány befolyásos ember kell, ki azt ott keresztülhajtsa. Ám, ha még azt