Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Megjegyzések az ipari bírósági javaslathoz

282 Munkásügyi Szemle vényes biztosítékok, hogy ezen eljárás valóban gyors legyen. Ha ugyanis erről kellő gondoskodás hatásos eszközökkel eleve nem történik, — az a veszély fenyeget, hogy a bíróságok hátralékainak soha nem apadó tengerében az iparbírósági ügyek is megint csak alámerülnek. Mellőzhetlennek látszik tehát, hogy már a törvényben jelöltessenek ki megfelelő szankciók mellett olyan főbb határidők, amelyeken belül az egyes eljárási mozzanatok okvetlenül foganatosítandók. Hiányosnak látjuk a javaslatot abban a vonatkozásban is, hogy nem mondja ki határozottan azt, hogy az iparbíróságot olyan ügybíróságnak kívánja tekinteni, amelynek eljárása alól a felek magukat még külön szerződés útján sem vonhatják el és amelyet semmi egyéb választott bírósággal sem helyettesíthetnek, sőt a javaslat 32. §-a, amely a Pp. választott bírósági rendelkezéseinek alkalmazhatlanságát csak a második fejezet körében állapítja meg, — arra enged biztos következtetést, hogy a felek az iparbíróságtól különböző és egészen más összetételű választott bíróságra is bízhatják ügyeiket. Ha pedig az ily kikötések elismerésre tarthatnak számot, — ez könnyen oda fejlesztheti a viszonyodat, hogy az iparbíróságok elől az odatartozó perek legnagyobb tömege rendszeresen elvonatik, mert az erősebb fél már a szolgálati szerződés megkötése alkalmával oly kikötést erőltet fel a gyengébb félre, amely viszályaikat egy az erősebb fél érdekeinek jobban kedvező tagozatú fórum elé utalja, holott akkor, amidőn a törvényhozó az iparbíróságban ismerte fel a szolgálati viszályok elintézésére hivatott legalkalmasabb és szükséges szervet, gondoskodni kell egyúttal arról is, hogy ezen perek valóban az iparbíróságok elintézésében is maradjanak. Több külföldi törvény példájára1) felveendő lenne tehát még a javaslatba az is, hogy az iparbíróság hatásköre szerződésileg ki nem zárható. De ha a felek szerződési szabadságát a törvényhozás ily messzemenően korlátozni nem akarná, — Németországot követve'2;, legalább oly megszorítással kellene élnie, hogy csakis oly választott bírósági szerződések léphetnek hatályba, amelyek ugyanolyan, vagy legalább hasonló szervezetet biztosítanak a választott bíróságnak, mint amilyennel a rendes iparbíróságok is bírnak. A felebbvitel kérdése is a javaslatétól eltérő rendezésre tarthatna igényt és pedig két irányban is. Nevezetesen a javaslat lényegében autonóm bíráskodást kiván létesíteni, amidőn a háromtagú tanács többségét az érdekelt szakkörök képviselőiből alakítja és az autonóm bíráskodásnak az egyik szükségszerű jellemvonása, hogy végérvényesen, minden felebbezés kizárásával dönthessen, miután ez a bíróság az ítélkező hatalmat éppen a felek választása és bizalma alapján gyakorolja. A végérvényes döntés e joga szükséges volna még azért is, mert ez lehetne egyik legbiztosabb eszköze az ügyek gyorsabb és olcsóbb befejezésének és mert eddig is volt olyan bírósági intézményünk a tőzsdebíróságokban, amely az ily autonóm bíráskodást még milliós ügyekben is az 1881. évi LIX. t.-c. 96. és Pp. É. T. 24. §-ai értelmében felebbvitel kizárásával az érdekelt körök megnyugvására végezte, illetőleg fogja ezután is végezni. Kár lenne ezt a rendszert az iparbíróságoknál elhagyni és teljesen elegendő volna, ha a most érintett hazai törvényhelyek, de több külföldi törvény nyomán isy) csak taxativ meghatározott alaki sérelmek és szorosan elhatárolt súlyosabb jogszabálysértések esetére engedünk revíziót, gondosan ügyelve arra is, hogy a revízióra okot adó alaki sérelmek közül az ülnökök választása körül netán felmerült és az észrevétlenség mélyéből kiásott régi hibák mindenesetre kimaradjanak,4) mert hisz a választási hibáknak utólagos felhasználhatása ') Lásd St. Oallen-kanton id. törv. 1, Zürich-kanton id. törv. 2 és az id. osztrák törv. 3. §-ait. 5) Lásd az id. német törv. 6. §-át. 3) Lásd így Bern-kanton id. törv. 53., St.-Gallen-kanton id. törv. 17., és Solothurn-kanton id. törv. 32, §-ait. így az idézett német törv. 56. §-a is.