Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 7. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat bírálata

272 BALESETBIZTOSÍTÁS. Munkaadó vagy alkalmazott? A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1914. évi február hó 15-én kelt 1912. P. 85/5. számú ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal igénylő felebbezését elutasítja és az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Megokolás : A felsőbíróságnak így kellett ítélnie, mert a tárgyiratokból s a kihallgatott tanuk vallomásából azt állapította meg, hogy igénylő, ki 1911. évi július 7-én kezdődő betegségéből kifolyólag igényelt 20 hétre táppénzt, megbetegedése idején nem volt beiegség esetére biztosításra kötelezett tagja az Országos Pénztárnak. Nevezett ugyanis 1909. évi július hó 25-én K. A. és K. M. m—i lakosokkal kötött szerződés értelmében a kérdéses időben társtulajdonosa volt a nevezettek által vásárolt cséplőgépnek. Reáesett a gép keresetének egy harmadrésze, s mint gépkezelő csupán évi 120 koronát és az évi kereset 12°/o-át kapta és ezért tartozott a gépen minden javítást elvégezni (gépszij, csatt, szeg és famunka kivételével) és a fűtőt ruhapénzzel ellátni. Ennek a járandóságnak értéke a 120 koronával együtt, K.-ék vallomásából megállapíthatólag, három éven keresztül alatta maradt annak az összegnek, amely őt V3-részesedés címén illette. Kétségtelen tehát, hogy abban az időben, melyből igényét származtatja, a szóban levő cséplőgép üzeme igénylő számlájára is tartatott fönn. Következőleg ő az 1907. évi XIX. t.-c. 22. §-a értelmében akkor munkaadó volt, mint ilyen a gy—i kerületi munkásbiztosító pénztárnak biztosításra kötelezett tagja nem lehetett. Megjegyeztetik, hogy téves az elsőbírósági ítéletnek az az álláspontja, mintha igénylőt azért kellene elutasítani, mert az Országos Pénztár megállapította, hogy nem esik biztosítási kötelezettség alá s bejelentését ez alapon jogerősen visszautasította. A választott bíróságok ugyanis az igény megállapítása fölötti Ítélkezés során a biztosítási kötelezettség kérdésében sincsenek kötve az Országos Pénztárnak vagy a Kerületi Pénztárnak, mint ügyfeleknek határozataihoz, hanem a vitás kérdést, minthogy az 1907. évi XIX. t.-c. 158. §-a e részben semminemű korlátozást nem ír elő, egész terjedelmében korlátozás nélkül bírálhatják el. Biztosítási kötelezettség vitás volta és késői bejelentés. A németbirodalmi biztosítási hivatal 1910. évi január hó 8-án kelt ad 9.647/a. 909. számú ítélete. ítélet: A Hivatal a felebbezésnek helyt ad, sérült igényét megállapítja. Indokolás: X. munkás, aki egy lókereskedő üzeménél volt alkalmazva, 1906. év május hó 1-én balesetet szenvedett. Igényét nem jelentette be, mert munkaadója azt mondta neki, hogy üzeme nem biztosításra kötelezett. Tény, hogy a birodalmi biztosítási hivatal joggyakorlata 1908-ig olyan üzemeket, mint aminőben X. balesetet szenvedett, nem tartott biztosításra kötelezettnek. 1908. évi október hó 26-án a sérült igényét a Derufsgenossenschaftnál bejelentette. A Berufsgenossenschaft, valamint a választott bíróság az igényt nem állapította meg. A Hivatal ítélkező tanácsa ezt az álláspontot nem tehette magáévá. Igénylő hitelt érdemlő kijelentése szerint ugyanis azon körülmény tartotta vissza igénye bejelentésétől, hogy munkaadója neki mondta, miszerint üzeme nem biztosításra kötelezett. Az üzem tényleg csak 1908. évi október hó 27-én jelentetett be panaszolt Berufsgenossenschaftnál, amely azt 1906. évi január hó 1-i hatálylyal üzemei jegyzékébe fölvette. Hogy az üzem nem jelentetett be előbb, annak oka az akkori joggyakorlatban rejlett. Csak egy 1908. év május hó 1-én hozott határozatban mondotta ki a Birodalmi Hivatal elvként, hogy az állatok iparszerű szállítása, az élő állatok ilyen üzemekben való ápolása és gondozása az ipari balesetbiztosító törvény 1. szakaszának 5. és 7. számú bekezdése értelmében vett raktározásnak tekintendő, tehát a marha-, vagy lókereskedés ilyen raktározási üzem. Ezen határozat a szóban forgó üzemnek a beraktározási Berufsgenossenschaft üzemi lajstromába való fölvételhez vezetett. Igénylőnél tehát nem — mint a választott bíróság megállapította — a törvény nem tudása forgott fenn, hanem a körülmények egész sorozata hatott közre abban, hogy az igénylőt a Berufsgenossenschaft ellen támasztható igényeinek bejelentésétől visszatartsa. A törvény intenciója ellen történnék, ha az ítélkező bíróság ilyen esetben az Iparbaleseti törvény 75. §. 1. pontja értelmében a kétévi bejelentési határidő betartását követelné. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF