Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Befejező közlemény.)

Munkásügyi Szemle tennők, rá kell még mutatnunk arra, hogy midőn T.-ünk a fentiek szerint legalább elvben általunk sem kifogásolt módon, a munkabérhez való jogot a kötelmi jog általános szabályaival szemben attól a körülménytől teszi függővé, hogy a felek melyikének érdekkörében merült fel a munka lehetetlenségét, vagy a munka eredményének csökkenését előidéző ok, ezzel egyáltalán nem juttatja valami kiváltságos helyzetbe a munkavállalót. A mai jogfelfogás szerint ugyanis a szolgálati szerződés munkavállalója csak vétkességéért felel: ha tehát ő kellő gondossággal dolgozott, megilleti őt e felfogás szerint a munkabér és pedig még akkordmunkánál is, ha a munka eredménye bármely okból semmit sem ér is, vagy semmivé válik. AT.-nek álláspontja szerint azonban, és a mi álláspontunk szerint is, a munkavállaló elesik a munkabértől, mihelyt a munka oly ok miatt válik lehetetlenné vagy oly ok miatt csökken annak eredménye, amely az ő érdekkörébe esik. Mondani sem kell, hogy az ő érdekkörébe eső okok közt is lehetnek olyanok, melyekért ő nem felelős. Ha ő tartozik szolgáltatni az anyagot, a munkaeszközöket; ha ő tartozik gondoskodni arról, hogy a munka helyére eljusson stb. stb. és bármely okból ez lehetetlenné válik, vagy bármely ok miatt csökken a munkaeredmény, a munkavállaló, még ha az illető ok keletkezésében őt felelősség nem terheli is, elveszti a munkabért, illetve tűrni tartozik a mennyiség, minőség, vagy a szolgáltatás határideje tekintetében hiányos munka jogkövetkezményeit. Nincs itt helye annak, hogy felállítsuk a mérleget a tekintetben, mily előnyökkel és hátrányokkal jár az egyfelől a munkaadóra, másfelől a munkavállalóra, ha a kötelmi jognak a felelősségre alapított általános szabályaival szemben az érdekkört tesszük meg irányadónak a munkabérre való jog megszerzése, vagy elvesztése tekintetében. Annyi bizonyos azonban, hogy ha az érdekkörből indulunk ki és a munkavállalónak kockázatát ezen a réven már a nélkül is növeljük, gondoskodni kell róla, hogy nem odavaló kockázattal, helyesebben, oly kockázattal, amely a kettő közül igazságosan csak a munkaadó érdekkörébe utalható, a munkavállaló megterhelhető ne legyen. Mindezek alapján az 1309. §. érintetlenül hagyásával az 1308. §. módosítására és kiegészítésére következő szöveget javasoljuk: 1308. §. „A munkavállaló nem veszti el a munkabérhez való jogát az által, hogy a munkaadó a szolgálat elfogadásával késedelmes, vagy, hogy a munka teljesítése oly véletlen eset következtében válik lehetetlenné, amely nem a munkavállaló személyében vagy érdekkörében merült fel". „Ezekben az esetekben azonban munkabérébe be lehet tudni, amit a munkavállaló a szolgálat elmaradása következtében költségekben megtakarít és amit a lehetetlenné vált szolgálat helyett más hasonló természetű munkával nehézség nélkül szerezhetne, vagy bármely munkával tényleg szerez". Ha pedig az 1308. §. első bekezdésének mai szövege meghagyatnék, a második bekezdés után harmadik bekezdésként a következő rendelkezés veendő fel: „Ha a lehetetlenséget más, és pedig a munkavállaló személyén és érdekkörén is kívül eső véletlen okozza, a munkavállalót az eset bekövetkeztéig kifejtett munkássága fejében a kikötött ellenérték aránylagos része és az abban nem foglalt kiadások megtérítése illeti". Új szakaszként felveendő továbbá a következő rendelkezés: 1308a) §. „A munkavállaló nem veszti el a munka rendes eredményének megfelelő munkadíjhoz való jogát az által, hogy a munka tényleges eredménye a munkaadó személyében, vagy érdekkörében érvényesülő valamely okból, akár mennyiségre, akár minőségre nézve a rendes eredményt nem éri el.« 1324. és 1325. §§. I. Az 1323. § megállapítván, hogy fontos okból rögtöni hatálylyal bármelyik fél idő előtt felmondhatja a szolgálati szerző-