Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Befejező közlemény.)

Munkásügyi Szemle 87 mindegyik esetben egyaránt megrövidülhet megszolgált munkabére. Miután egyáltalán nem felelhet meg a törvényhozó célzatának, hogy ugyanazt az eredményt, amelyet egyik elnevezés alatt kizárni óhajt, más elnevezés alatt lehetővé tegye, T.-ünk szövegének szóban levő része e szempontból kiegészítést igényel és pedig azzal is, hogy ellenkező megállapodásnak a rendbüntetés tekintntében se legyen hatálya. 3. Az imént szükségesnek mondott kiegészítés nem állhat meg azonban a szerződési bírságra, bérvesztésre és rendbüntetésre irányuló kikötésnél. Már az 1304. §. megbeszélésével kapcsolatban megemlékeztünk róla, hogy a munkaadó, nem ritkán egyoldalúnak tekinthető intézkedéssel, aminő a munkarend, megállapítja a munkavállaló kártérítési kötelezettségét oly kára alapján is, amelyet nem a munkavállaló okozott, amelynek bekövetkezésében a munkavállalót sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli. Kiköthető ez természetesen — amint ki is kötik azt gyakran — szerződésben is. Van azután eset arra, hogy a törvény megállapítja a munkavállalónak igényét a bérre, még ha munkát tényleg nem végzett is, nevezetesen T.-ünk szerint, ha saját személyében fekvő okból ugyan, de hibáján kívül aránylag rövid ideig van a munkában akadályozva <1309. §.)• Bár eltérő megállapodást nem tűrő rendelkezéssel biztosítja azonban T.-ünk a munkabért ily esetben is, sehol nem gondoskodik oly megállapodás kizárásáról, amelynek értelmében a munkaadó kártérítést követelhet a vétlen késedelemért is, szerződési bírságot köthet ki ily esetre is, nem gondoskodik egyszóval annak kizárásáról, hogy a munkavállaló ily alakban fizesse vissza azt, vagy még többet is annál, ami a törvény célzata szerint őt illeti. Tervezetünknek ez a hiánya annál szembetűnőbb, mert a 882. §-ban maga is elvként állítja fel a szabályt, amely szerint oly rendkívüli kárra, mely valamely előre nem látható körülmény véletlen közreműködéséből állott elő, a kártérítés kötelezettsége csak úgy terjed ki, ha az adóst szándékosság, vagy gondatlanság terheli. Ez az elv azonban éppen a felek egyenlőtlenségénél fogva sehol sem helyezhető oly könnyen hatályon kivül, mint annál a szerződésnél, amelynél annak feltétlen érvényesülésére a felek egyikének legnagyobb szüksége van, t. i. szolgálati szerződésnél. Ezek a szempontok okolják meg az 1305. §.' mai szövege helyébe ajánlott következő javaslatunkat, ami mellett eltekintünk a súlyos gondatlanság és egyszerű gondatlanság közt a 882. §-ban tett megkülönböztetéstől: 1305. §. »Olyan eset alapján, melyben a törvény a munkaadót a meg nem szolgált munkabérnek megfizetésére is kötelezi, vagy a munkavállalót szerződési kötelezettségének nem teljesítésében, vagy nem kellő teljesítésében, vagy a munkaadót ettől függetlenül érő valamely kárban szándékosság, vagy gondatlanság nem terheli, vele szemben a megszolgált munkabér elvesztésére, szerződési bírságra, vagy rendbűntetésre irányuló kikötés nem érvényesíthető, valamint kártérítés tőle nem követelhető.« A munkavállaló továbbá e rendelkezés tekintetében is az 1316. §. oltalma alá helyezendő. 1308. és 1309. §. E szakaszok részben kiegészítik, részben módosítják azokat az általános szabályokat, melyeket a kötelmi jog, az adós és hitelező késedelme, továbbá, a szolgáltatás lehetetlenné válása esetére megállapít. Nem lehet célunk itt, a jogpolitika ama szempontjainak kifejtése, melyek e kiegészítéseket és módosításokat a szolgálati szerződéssel kapcsolatban megokolják. Egyszerűen elismerjük a T. abbeli álláspontjának elvi helyességét, hogy a kötelmi jog általános szabályai e részben a szolgálati szerződésre nem alkalmazhatók. Elismerjük azt is, hogy az elvileg helyes álláspont következményeinek célszerű levonása a mai jogi problémáknak egyik legnehezebbike és hogy T.-ünk e nehéz problémának szociálpolitikai szempontoktól sugalmazott dicséretes jóakarattal iparkodi k megfelelni. Kifogásolni kell azonban, hogy az itt szóban levő kivételes