Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A kollektív szerződés

Munkásügyi Szemle 849 rint a következők a csoportok: a) átmeneti intézkedések (a folyó sztrájk megszüntetése); b) érdemleges intézkedések (bér, munkaidő); c) a kollektív szerződésre vonatkozók (tartama); d) szerződés biztosító intézkedések (békéltetés). Lotmar v) szerint a kollektív szerződésben háromféle intézkedések vannak: a) átmenetiek; b) a kollektív szerződésre vonatkozók; c) a szerződésre vonatkozók. Látnivaló, hogy a kollektív szerződés tartalmának jelentősége nincs még tisztázva és nincsenek még a jogelméletben sem elválasztva a szociális alkatelemek az individuálisaktól. Ezt az elválasztást pedig nem szabad elméleti szőrszálhasogatásnak tekinteni, mert ezen fordul meg az alkotandó szabályok helyességén kivül az alkalmazás helyessége. Mert kétségtelen, hogy minden szabály helyes alkalmazásához a szabály szellemének átértése szükséges. Ha most összevetjük a fenti osztályozásokat, akkor azt látjuk, hogy ezek egymás mellett is megállhatnak és nem kell egymással szembeállítani. Másrészről azonban tudnunk kell, hogy dacára annak, hogy az individuális és a szociális elem látszólag ellentétesek, itt szorosan összeforrnak és éppen ez az összeforradás adja meg a jogot arra, hogy a kollektív szerződésben egyaránt szabályoztassanak. Végeredményében a munkásság összessége érdekelve van minden egyes szolgálati'szerződés körül.2) Ennek az elismeréséért küzd a munkásság és ez az egyik lényeges eleme annak az új jognak, amelyet szociálisnak nevezünk. A kollektív szerződés részletes tartalmát vizsgálva, sok olyan kikötést fogunk találni, amely mintegy átmenet a törvény és a szerződéses kikötés között. Idetartoznak első. sorban azok, amelyeknek jogosultságát mindenki hajlandó elismerni, ú. m. a műhelyre, ruhatárakra, munkaközvetítésre, munkarendre stb. vonatkozó megállapodások. Ezeknek a pontoknak természetét közelebbről nézve, el kell ismernünk azt, hogy ezeknek az egyes szolgálati szerződésekbe való felvétele bajos. El kell ismerni azt is, hogy ezek olyan kikötések, amelyek tekintetében az egy munkáltatónál alkalmazott munkásság összessége van érdekelve. A munkáltatók nehezebben hajlandók elismerni a munkásság jogát arra nézve, hogy ez velük szemben kiköthesse a fekete liszták használatának, a nem szervezett munkásság alkalmazásának tilalmát, hogy a segédmunkásokra vonatkozólag kikötéseket tehessenek stb. Éppen így nehezen értik meg azt, hogy honnan merítik a munkások a jogot arra, hogy a társaiknak fizetett bér, vagy ezek munkaidejének megállapítására be akarnak folyni. Végig tekintve a kollektív szerződések tartalmán, azt fogjuk tapasztalni, hogy ebben a munkások jogának elismerése fokozatosan foglal tért. Előbb csak azoknak a kikötéseknek nyomára akadunk, amelyek az együtt alkalmazásból folyólag szükségesek, aztán fokozatosan halad tovább a munkások javára. Ma már közeledünk oda, hogy egy-egy üzem jogviszonyai az alkotmányosság színezetét viselik magukon. A teljes alkotmányosság keresztülvitele- az üzemekben a munkásság célja. Ennek eszköze a kollektív szerződés. Keresztülvitelének akadálya nemcsak a munkáltatók ellenállása, hanem a jognak szelleme, amely a magánjogi viszonyokba ezt az új elemet nem tudja elhelyezni. * V. A kollektív szerződés jogi természete annak tartalmával függ össze. Az alatt a rövid idő alatt is, mióta kollektív szerződéseket kötnek, mint láttuk, tartalmában lényeges változások állottak elő. Ezek a változások a kollektív szerződések jogi természetét is átalakították. A kollektív szerződés tiszta magánjogi tartalma nyilvánjogi, vagy szociáljogi elemekkel bővült, amelyeknek hatása jogi természetére nem maradhatott el. Ezért azok az ') Lotmar: Arbeitsvertrag 760. s köv. 1. 2) Szerző : A sztrájk jogalapja (1907) 8. I.