Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Szociális egészségügy. A XIV. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus Milánóban. (1913. szeptember 22-től 27-ig)

826 Munkásügyi Szemle engedmény kell, mert különben nem kötnek egyezséget. A vállalati pénztárak összeállították a gyógyszerkereskedőktől beszerezhető árúk jegyzékét s ez nem kevesebb, mint csak 700 cikket sorol fel. A másik oldalon meg a helyi pénztárak azt mondogatják, hogy egy jó és okos szerződés egy drogue-kereskedővel sokkal többet ér és sokkal több megtakarítással jár, mint a gyógyszerészekkel kötött szerződés. A betegsegélyző pénztárak soha sincsenek megelégedve; ha a kormány 12 százalékban állapítaná meg az engedményt, ugyancsak zúgolódnának. A boroszlói pénztári kongresszus kimondotta, hogy a pénztárak semmi körülmények között bele nem egyeznek abba, hogy összes gyógyszerszükségleteiket gyógyszerészektől szerezzék be. Az előadó ezzel szemben kéri a gyógyszerészeket, hogy álláspontjukból ne engedjenek. A kormány azt mondja, hogy nem kell a gyógyszerészeknek attól irtózni, hogy mások is, tehát nem gyógyszerészek szállítsanak gyógyszereket ; szállítsanak a gyógyszerészek is ugyanolyan árban. Igen, de hát a gyógyszerészek azok mellett a terhek mellett, amely őket nyomja, nem tudnak oly. olcsón szállítani, mint egy kereskedő ; azonkívül a gyógyszerészeknek felelősséget kell vállalni a gyógyszer jóságáért is, ezt pedig a kereskedő nem teszi. A gyógyszerészek oly olcsón szállítanak, hogy tovább menni nem lehet. A kongresszus rövid vita után oly értelmű határozatot hozott, hogy megbízza az elnökséget, járjon el a birodalmi kormánynál, hogy figyelemmel az előreláthatólag 10 százalékban megállapítandó engedményre, a kis gyógyszertárak engedménye mérsékeltessék, esetleg teljesen mellőztessék. A betegsegélyző pénztárak és a gyógyszerészek egymás közti viszonyát illetőleg a fentiekben elmondottak kapcsán megemlítjük, hogy az osztrák belügyminisztériumban a betegsegélyző pénztárak részére megállapítandó gyógyszerárszabványon dolgoznak, s a szaklapokban már erősen folyik a vita pro és contra és előreláthatólag még sok és heves polémia fog következni. MUNKÁSVÉDELEM. MUNKAVISZONY. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete október hó 14-én, délután 5 órakor a Társadalmi Múzeum helyiségében ülést tartott, amely ülés tárgysorozataként dr. Pap Dezső min. oszt. tanácsosnak »A II. berni nemzetközi munkásvédelmi konferencía« és dr. Heller Farkas műegyetemi m. tanár, egyesületi titkárnak »Bizottsági tárgyalások a gyermekmunka ügyében és az ólomkérdésben* című előadásai szerepeltek. Dr. Pap Dezső előadásában visszapillantást vetett a nemzetközi konvenciók kezdetére s összehasonlította a Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesületének javaslatát a konferencia eredményeivel. Rámutatott arra, hogy bár a konferencia a védelmi korhatárt nem 18, hanem csak a 16-ik évben állapította meg, viszont azonban a 16 éven aluli munkások védelme tekintetében radikálisabb határozatot hozott, mint amit a nemzetközi egyesület proponált. Rámutatott arra is, hogy a konferencia határozatai mily hatással lesznek a mi ipari és munkaviszonyainkra s ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy a 10 órai munkaidő tekintetében a konferencia egész bátran elmehetett volna a 18-ik évig, mert hisz a mi üzemeinknek és munkásainknak ma már mintegy 80—90°/o-a 10'/*, illetve rövidebb munkaidőn át dolgozik, úgy, hogy ha a konvenció tervezete létre is jön, az, ha a munkások szempontjából jelent is valamit, az ipar szempontjából számbavehető megterhelést egyáltalában nem jelent. A XX. szociáldemokrata pártgyűlés a munkásvédelem és munkásbiztosítás kérdésében a következő határozati javaslatot fogadta el: A magyarországi szociáldemokrata párt 1913. évi október hó 19—21-én tartott pártgyűlése megállapítja, hogy a szociális törvényhozás, a törvényes munkásvédelem Magyarországon az összes nyugati és keleti európai államok szociálpolitikájával ellentétben, a legreakciósabb irányban halad. A kongresszus megállapítja, hogy a szociálpolitikai haladásnak legfőbb akadálya az egyesülési és gyülekezési szabadságnak és a demokratikus választójognak hiánya. A kongresszus magáévá teszi az 1897. évben augusztus 23—28-ig, túlnyomó számban polgári államférfiak résztvételével, megtartott zürichi Nemzetközi Munkásvédelmi Kongresszus idevonatkozó határozatát, amely a haladó munkásvédelemnek nélkülözhetetlen előfeltételéül a következő követeléseket állította föl: 1. Az összes munkások, munkásnők és alkalmazottak részére korlátlan