Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - Választójog és szociálpolitika

Munkásügyi Szemle 67 szükségessé! A betegség és balesetbiztosítás reformja elkerülhetetlen. A mostani törvény hibái már nyilvánvalóak, a végrehajtás körül támadt bajok köztudomásúak, az orvoslás szükségességének sürgó'sségét minden tényező elismeri. A centralizáció helyes mérvének megállapítása, az önkormányzat legteljesebb kiépítése és megvédése mellett: ez lesz az egyik főfeladata ennek a reformnak. Az aggkori és rokkantbiztosítás kérdése is olyan, amelynek halogatása súlyos bajok okozása nélkül már nem lehetséges. Hiszszük és reméljük, hogy az új törvényhozás egyik legelső feladatának fogja tartani e kérdés messzemenő s a külföld tapasztalatain okuló megoldását. A munkásvédelem rendszeres kodifikálása is olyas valami, amire nemcsak speciálisan a munkásosztály érdekei szempontjából van szükség, hanem amire szükségük van maguknak a munkaadóknak is, de amire rászorulnak a szociális biztosítás intézményei is. Mert a munkaadók számára ép és egészséges munkásosztály fölállítását biztosítaná, a szociális biztosítás intézményeiről pedig sok olyan terhet venne le, amely csak a munkásvédelem hiányos, vagy teljesen hiányzó volta következtében szakad reájuk. Idetartozik speciális intézkedés gyanánt az ifjúmunkások munkaviszonyainak rendezése s alkalmaztatásuknak erős védelmi intézkedésekkel való korlátozása. A munkaidő törvényes rendezése is hamarosan aktuális problémává fog válni. A lakásügy is modern szellemű rendezésre szorul. Szociális, erkölcsi és egészségügyi szempontok követelik, hogy ez az eddig elhanyagolt terület fölszántassék. E tekintetben a parlamentnek ösztönzően kell hatnia a községek szociálpolitikájára is, amely, sajnos, egyébként még kezdetlegesebb színvonalon áll hazánkban, mint az államé. Egységessé kell majd tenni egész munkásügyi törvényhozásunkat, amelynek keretein belül modern szellemben kell kodifikálni a munkaviszonyt, a munkaszerződést s mindazokat a bonyolult jogi kérdéseket, amelyeket az újabb ipari fejlődés e téren felvetett. Lényeges és fontos feladat lesz e téren például a békéltetés szervezetének megalkotása is, amelynek annál nagyobb szerepe és jelentősége lesz, minél rohamosabban iparosodik Magyarország. Fontos és sürgős feladat lesz továbbá a bányaüzemek munkaviszonyainak és szociális biztosító szervezeteinek megreformálása, a bányatársládák elavult és valósággal antiszociális intézményeinek modernizálása. Mindezen új alkotás hatályossá tételére pedig elengedhetetlen előfeltétel lesz a mai iparfelügyelői intézmény átalakítása munkafelügyeletté s ezzel megszüntetése a mai kétlakiságnak s annak, hogy az iparfelügyelők a munkafelügyeletet úgyszólván csak mellékes föladat gyanánt űzik. Teljesülnie kell továbbá annak is, amit az iparfelügyelők maguk is elengedhetetlenül szükségesnek mondottak eredményes föllépésükhöz:, jogot kell kapniok, hogy hatáskörükbe eső kihágások eseteiben büntető szankcióval ítélkezhessenek. S egyáltalán nem lépjük túl sem a szociális törvények határait, sem e lap föladatait, ha idesoroljuk a fontos és sürgős feladatok közé az egyesülési és gyülekezési jog kodifikálását is. Azt tartjuk, hogy e két jog törvénybe iktatásának majdnem ugyanolyan szociálpolitikai jelentősége és fontossága van, mint a választójog reformjának. Mert amint a közvetlenül érdekelt társadalmi dolgozó rétegek közreműködése nélkül helyes szociálpolitika folytatható nem volt a parlamentben, éppen úgy kell e rétegek további folytonos közremunkálkodása a jövőre is. Már pedig az egyesülés és gyülekezés joga nem más, mint e nagy rétegek közremunkálkodásának eszköze és biztosítéka. Mindaz pedig, amit itt hevenyészve soroltunk föl és ami még így is imponáló föladatsorrá lett, csak az ipari élet területeire tartozik. De kétségtelen, hogy a parlament összealkotásának várható megváltozása nem fog itt megállni, hanem szemügyre fogja venni a mezőgazdasági munkaviszony kérdéseit is. Az 1898. évi munkástörvény bizonyára gyorsan reformálás alá fog kerülni, mert helyes és modern szociálpolitikai érzékkel bíró osztályok