Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Szociális egészségügy. A XIV. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus Milánóban. (1913. szeptember 22-től 27-ig)

Munkásügyi Szemle 811 közül a XlV-et az elmúlt hónap utolsó napjaiban Milanóban tartották meg és amelynek napirendjén diszkusszióra csak egyetlenegy orvosi téma szerepelt: az alkoholbetegek gyógyítása Még jellegzetesebb ennél az, hogy az úgynevezett ünnepi beszédet diszkusszió nélkül »Az alkohol pathologiája« című előadás képezte, amelyet Marchiafava római egyetemi tanár tartott, mintegy jelképéül annak, hogy ebben a kérdésben az utolsó években diszkutálni való már alig akadt. A többi napirenden való tárgy kivétel nélkül szociálpolitikai téma volt, amelyekről az alkoholellenes küzdelemnek egyes elismert nemzetközi harcosai referáltak, anélkül azonban, hogy egyetlenegy téma kivételével, valami újabb szempontot szolgáltattak volna. Ezzel távolról sem akarjuk lekicsinyelni a kongresszus értékét és jelentőségét, mert hiszen a régi szempontoknak újabb csoportosítása és oly országba való bevitele, mint Olaszország, amelyben az alkoholellenes küzdelem még csecsemőkorát éli, már magában véve is nagy jelentőségű mozzanat az alkoholellenes küzdelemben, tisztán csak regisztrálni akarjuk azt, ami a kongresszuson tényleg történt. Igen érdekesek voltak az „alkoholipar gazdasági jelentősége" című referátumban, a szeszes italok egyes fajaira vonatkozó statisztikai összeállításai az államoknak és rendkívül nagyfontosságú volt a szöllő értékesítés kérdése, amelyet hygiénikus, technikai és gazdasági szempontból tárgyaltak. De eme tárgyak természete magával hozta azt, hogy ezeknél mélyebb diszkusszió nem fejlődhetett. A többi tárgyról rövidesen megjegyezzük, hogy az alkohol erkölcsi hatása tárgyalásánál, az alkohol és prostitúció közötti összefüggésről, első sorban pedig az úgynevezett »Animier-Kneipe«ről és arról a circulus vitiosusról volt szó, amely szerint az alkohol leghatalmasabb kerítője a prostitúciónak és a prostitúció a leghatalmasabb kerítője az alkoholnak. »Az alkoholizmus pusztítása gazdasági szempontból* című tárgy különösen a munkásbiztosítás feladatai körül forgolódott, anélkül, hogy a már Stockholmban hallottakon kívül újabb szempontot domboríthatott volna ki. ^Munkaadók és munkások az alkoholizmus elleni küzdelemben* című referátumokban sem hallottunk jelentőségteljesebb mozzanatot és »A korcsma helyettesítése* című téma tárgyalásánál egyértelműleg domborodott ki az, hogy a korcsma helyettesítése csak akkor lesz lehetséges, hogyha az alkoholizmus elleni küzdelem felvilágosító munkája sokkal intenzívebben megy át a köztudatba, e mellett hangoztatva azt, hogy azért az alkoholellenes mozgalomban minden a korcsmák restringálására szolgáló intézményt örömmel kell fogadni és mindenképpen támogatniDe ha mindeme témák nem is keltettek nagyobb emóciót, annál érdekesebb volt az a téma, amely a kongresszus kimagasló pontját képezte és amelyhez egy esemény fűződött, amely ezen témának fontosságát élénken illusztrálja és ez az alkoholérdekeltség, az alkoholtőke elleni harc, vagyis jobban mondva az alkoholtőke lelkiismeretlen machinációinak leleplezése volt. Ez ránk nézve is annyira fontos, hogy ezzel bővebben akarunk foglalkozni. A kongresszus napirendjén „Umtriebe der Atkoholinteressenten gegen die Antialkoholbewegung1' címmel előadást tartott dr. Hercod, az alkoholizmus elleni nemzetközi lausannei iroda vezetője és dr. Holitscher, az absztinens orvosok nemzetközi szövetségének ügyvezetője. Mindketten hangoztatták azt, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem jelenleg legfőbb vonásaiban küzdelem az alkoholtőke ellen és élénken kidomborították az alkoholtőke és az egész alkoholérdekeltség óriási erőfeszítéseit, amelyek a következő három pontban nyilvánúlnak: 1. A közvélemény félrevezetése előadások, röpiratok, különösen pedig a sajtó befolyásolása által, amelyre — sajnos — nem ritkán orvosokat is megnyerni. 2. Az egyes képviseleti testületek, parlamentek, városi képviseletek befolyásolása azáltal, hogy