Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Tanácskozás a gyermekmunkáról és az ólomkérdésről. (Befejező közlemény)

Munkásügyi Szemle 809 böző óvórendszabályok megállapítása; e tekintetben legtovább az angolok mentek, akik igen részletes úgynevezett special rules kiadásával igyekeztek az ólommérgezéseket elhárítani, amely eszközzel a régi állapottal szemben sikerült is igen jelentékeny eredményt elérni, amennyiben a régebben nagyon számos ólommérgezési eseteket e rendszabályok 200-ra szállították le. Az angol tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezen a ponton túl jutni az óvórendszabályok további kidolgozása által nem sikerült. A második út a csekély olvasztható ólmot tartalmazó mázak alkalmazása; hogy azonban ez sem oldja meg a kérdést teljesen, azt a svájciak helyesen ismerték fel, utalva arra, hogy az ólom a testben is felhalmozódik. Igazi és teljes sikerre ennélfogva csak a harmadik út vezethet, amely az ólmot tartalmazó mázak alkalmazását egyáltalában eltiltja. Természetesen a kérdés ez esetben nem oly egyszerű, mint volt annak idején a fehér foszfornak a gyufagyártásnál való eltiltása. Ott egységes eljárással álltunk szemben, míg itt az eljárási módok úgyszólván egyéniek, minélfogva a beavatkozásnak is óriási nehézségei vannak. De a mázkérdés magában, amint arra Hauck nyomán az előadó is utalt, távolról sem oldja meg az ólommérgezések kérdését, mert a mázaknak különböző tárgyakra való rávezetése ugyancsak nagy mérgezési veszélyt rejt magában. Mégis az előadó igazat adott az angoloknak abban, hogy a mázkérdés megoldása legalább is nagyon jelentékeny részében oldaná meg az ólommérgezések kérdését. Igazat adott az előadó továbbá az angoloknak abban is, hogy az ólomtartalmú mázak az agyagipar egyes részeit kivéve ma már nélkülözhetők, minélfogva a maga részéről is pártolta oly nemzetközi megállapodás létesítését, amelynek alapján az érdekelt államok ez irányban egyetértőleg járnának el. Bölcs óvatossággal azonban a döntést ez irányban egy évre a berni nagygyűlésig kitolhatónak vélte az előadó, mely év, javaslata szerint beható tanulmányozásra volna fordítandó. Lényegileg tulajdonképpen az angol javaslatnak csak azon része ellen fordúlt, amely a nemzetközi bizottság felállítására vonatkozik. Ez irányban is tulajdonképp nem helyezkedett az előadó ellentétbe az angolokkal, csupán a bizottság feladatának némi módosítását tartotta szükségesnek oly irányban, hogy a bizottság ne ruháztassék föl kivételek engedélyezésére való joggal, hanem pusztán véleményezési hatáskört nyerjen. Nagy őszinteséggel, amely mindenkinél legnagyobb tetszésre talált, fejtette ki De Vooys, hogy a bizottság tagjai némi elégedetlenséget éreznek az ólomkérdés lassú előhaladása végett. Az előadó véleménye szerint a sikeresebb munkát e téren az a körülmény hátráltatja, hogy túlságos nagy bizottságot bízott meg az egyesület ezen kérdés tanulmányozásával, amelynek tagjai csak nehezen érintkeznek egymással és így munkálataikban nem tudnak előrehaladni. Éppen ezért az előadó javaslata értelmében kis, három tagú bizottság volna kiküldendő, amely azután a frankfurti egészségügyi intézet kitűnő felszerelésének felhasználásával egymással lehető sűrű érintkezésben erélyesen lásson hozzá a munkához, amely alapon remélhető, hogy már a következő nagygyűlés elé érdemleges előterjesztés lesz tehető. A bizottság határozata tényleg ez irányban jött létre. Az agyagipari ólommérgezések kérdésének tanúlmányozására hármas bizottság lesz kiküldendő, amelyet a nemzetközi munkásügyi hivatal fog összeállítani. E bizottság hivatva lesz különösen az angol javaslat, valamint a zürichi alapelvek átdolgozására és — bár a határozatok szövegezésénél ez kimaradt, — az osztrák kiküldöttek által tárgyalás közben az angol javaslat alapján kidolgozott alapelvek átdolgozása is a kiküldendő bizottság elé utaltatott. E sorok írója részéről tett javaslat értelmében a háromtagú bizottság munkálatai közben lehetőleg érintkezést fog keresni az egyes nemzeti osztályok kijelölt előadóival, hogy ily módon a tervezendő "szabályoknak az