Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - A kollektív szerződés

806 kivül kell hagynunk azt, hogy a mai jog szerint joguk van-e az eljáróknak eljárni, vagy nem. Már is ott tartunk, hogy minden tilalom ellenére kénytelen a jogrend az olyan koalíciókat is elismerni, amelyek az ipartörvény 162. § a szerint érvénytelenek, bár ezt nyíltan nem teheti. A mai joggal ellenkezik az a hatálya a kollektív szerződésnek, amely szerint a kollektív szerződésből kifolyólag kötelezve legyen a szerződést kötő szervezet és harmadik személyek egyaránt. Az elsők azért nem lehetnének, mert ilyen szerződések kötésére vonatkozó joguk nincs, a harmadik személyek azért nem, mivel ily irányú meghatalmazást nem adtak. Ezt a kérdést nem lehet megkerülni, mint a német ipari bíróságokról szóló törvény tette, amely a feleket részeseknek nevezte abból a célból, hogy a mai individuális jogrendszerbe bele tudja állítani a kollektív szerződés érdekeltjeinek elveit. A kérdés bökkenője abban keresendő, hogy a kollektív szerződés egyáltalában nem illeszthető bele az individuális magánjog rendszerébe. Már a halmozási elmélet is ellenkezik a mai magánjog alapgondolatával. Mert a mai joggal olyan szabályt nem lehet megmagyarázni, mely szerint olyanok is kötelezve és jogosítva lehessenek a kollektív szerződés alapján, akik ezt nem akarták. IV. A kollektív szerződés alakszerűségének kérdése a felek kérdését is érinti, mert a szerződés megkötésének külsőségei ezek megjelölésének módja. Lehetségesnek tartják, hogy kollektív szerződés úgyis létre jöhessen, hogy valamely munkáltató egy tarifát bocsát közre, amelyet a munkásokkal kötendő szolgálati szerződések kötésénél alkalmaz s a munkások ezt elfogadják.1) Ilyenkor hallgatólagos kollektív szerződést tételeznek fel. Keletkezhetik némelyek szerint ez akként is, hogy több munkáltató megegyezik egy közös tarifában. Ezeknek további súlyt avval adhatnak, hogy egymás között biztosíthatják ezek megtartását.'3) Világos, hogy a munkásság érdekére az ilyen tényleges hatalmi viszonyok szülte erőszakos tarifáknak kollektív szerződésekként való elismerése nagy sérelem. A kollektívszerződés célja a munkások és munkáltatók közötti harci állapotnak megszüntetése, illetve bizonyos ideig tartó békével való helyettesítése. Már most kétségtelen, hogy a fent feltételezett esetekben a munkások nem fogják a harcot megszüntetni, hanem legfeljebb az áll, hogy legyőzetvén nem folytatják a harcot, amiből tényleges, de nem jogi béke áll elő. Nincs is semmi külső erkölcsi, vagy jogi kényszer, amely a feleket kötné. Ma még nem alakúit ki semmiféle szokásos formaság a kollektívszerződésre nézve. Annál kevésbbé van formaság az utólagos csatlakozásra nézve. Sőt az sem nyert még tisztázást, hogy ki jogosított az utólagos csatlakozást elfogadni. Azt a kérdést is szeretik felvetni, hogy a kiskorúak megbízása nem teszi-e érvénytelenné a kollektívszerződés!. Ezt persze csak a képviseleti elv hívei vethetik fel, de mégis jellemző, mert azt mutatja, hogy a jogászok gondolkozása milyen távol van a munkásosztály érdekeinek védelmétől. Nem jut eszükbe, hogy a proletár nagykorúság a 14. életév és nem a 24. ') Raynaud : Le contrat collectif de travail (Paris 1901) 142 1. 2) Wölbling: Die gesetzliche Regelung des Tarifvertrags 488. 1. azt mondja, hogy úgy is jöhet létre kollektív szerződés, hogy egy munkás és egy munkáltató kötnek egy szerződést és a többi, vagy sokan elfogadják. (Folytatjuk.) A „Muitkásügyi Szemle" szerkesztősége és kiadóhivatala 1913. november 4-én ¥M Falk Miksa-utca 5. szám alá költözik át.