Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - A kollektív szerződés

802 Munkásügyi Szemle sablon szerint való szabályozására törekszenek. Ez rájuk nézve azzal az előnynyel is jár, hogy könnyebben és biztosabban tudnak kalkulálni. A munkarend is abból a törekvésből született, hogy egyenlősítsék a munkafeltételeket. De e törekvések a gazdasági viszonyokon kivül kényszerítőleg hatottak a munkásokra, oly irányban, hogy ők is szervezkedjenek. Igaz, hogy ez viszont a munkáltatók szervezkedését hívta ki, de a munkásság a szervezkedésnek még is nagyon sokat köszönhet. A szolgálati szerződést szokták a szolgálati viszony alapjának tekinteni a magánjogban, pedig ez rendesen nagyon kevés megállapítást [tartalmaz. A nagy üzemekben a szolgálati szerződés sokszor a bérre nézve való megállapodást sem jelenti. Minden a munkarendben van. A munkáltatónak a szolgálati szerződés tekintetében az a véleménye, hogy úr akar lenni saját üzemében. Aki az ő vállalatában akar alkalmazást, annak el kell fogadnia azt, amit ő kínál. Mielőtt tehát a munkásság a kollektív szerződés gondolatára jutott, a munkáltatók azt a maguk üzemében már életbe is léptették. Amíg azonban a munkásoknak e gondolata előtt az csak tényleg, de nem formailag volt meg, addig az most formailag is megvan. E formai létrejövetelnek azonban az is a következménye, hogy a munkásság erős ellenállása folytán a munkáltató nem képes mindig keresztülvinni azt a szándékát, hogy úr legyen a saját üzemében. A termelési technika és az üzemek berendezése egyaránt olyan irányban fejlődik, hogy a munkások helyzete egyenlősül és lassan a tisztviselőkével válik egyenlővé. A termelés feltételei itt és mindenütt egyenlősülve, természetes lesz a törekvés, hogy mindenütt ugyanazon feltételek mellett dolgozzanak a munkások. Ezt a gazdasági folyamatot sietteti a kollektívszerződés. Miután a szerződéseket mindenütt módjukban van a feleknek utánozni, egy világjog kialakulásának lehet ez a kiindulása. A szociális jog legnevezetesebb alakulata a kollektív szerződés. Itt áll szemben a tömeg az egyessel, vagy másik érdekű tömeggel és vész el teljesen az egyén a tömegben. Ezért ez a szerződés, mint jogi alakulat, a szociális jog legfőbb hordozója. II. Sokan kifogásolják a kollektív szerződés elnevezést és másokat ajánlanak helyette; azt hiszem, az elnevezésben nem szükséges logikát keresni és ezért a nyelvhasználatba átment elnevezések bírálatának és új elnevezések propagálásának nincs célja.1) A magyar munkásság a kollektív szerződés elnevezést fogadta el. Lehet róla vitatkozni, hogy nem volna-e helyesebb más elnevezés, de azt hiszem, a munkásság ennek dacára megmaradna a kollektív név mellett. A ma elfogadott meghatározás szerint olyan szerződést értenek alatta, amelyet nagyobb számú munkás és egy munkáltató, vagy több munkás és több munkáltató köt és amelyben a jövőben kötendő szolgálati szerződések feltételeit állapítják meg. Vannak, akik a kollektív szerződés alatt azt a megállapodást értik, amelylyel ennek felei az olyan szolgálati szerződések feltételeit állapítják meg, amelyet ők fognak a jövőben kötni. Ezt a korláott nem tudom elfogadni, mert ezzel olyan szűk térre volna érvényének területe szorítva, hogy alig volna használható. A munkások semmiesetre sem elégszenek meg ezzel a szűk körrel, mert az ő küzdelmük éppen arra irányúi, hogy a kollektív szerződést folyton kitágíthassák. Ha csak az a kollektív szerződés, amelyet az ezt kötő felek az általuk jövőben kötendő szolgálati szerződések feltételeinek megállapítása céljából kötnek, akkor a munkások és munkáltatók nagy ') Sinzheimer: Der korporative Arb eitsnormenvertrag 1907-ben megjelent munkájában könyvének címében használt nevet ajánlja. Szladits Károly a Magyar Jogászegyletben az ipartörvény tervezetének 1908. és 1909-ben folyt vitájában azt ajánlotta, hogy munkarendi szerződésnek neveztessék el a kollektív szerződés. Mások is ajánlottak új elnevezéseket, de ezek még az említetteknél is kevesebb visszhangra találtak.