Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19. szám - A gyermekmunka Ausztriában

800 Munkásügyi Szemle aránylag könnyebben megszokhatja ugyan, mint az élemedettebbek, amellett a megmaradt jobb szeme teljesen egészséges, sőt ennek látószélessége a rendesnél valamivel nagyobb is, másrészt azonban mérlegelni kellett az I. bíróság által szintén méltatott azt a körülményt, hogy igénylő a balesetet oly időben szenvedte, amikor szakmájában kellő gyakorlottsága nem lehetett, a baleset következményei tehát reá kettős súlylyal nehezedtek, amennyiben megmaradt szemét is veszélyeztető munkáját lassabban és óvatosabban képes végezni, ennek következtében pedig a szakmabeli kellő ügyesség megszerzése reá nézve igen megnehezült ; a lassabban dolgozó és ezenfelül még kevesebb gyakorlottsággal is biró munkás pedig a versenyben jelentékenyen hátraszorul. Mindezeknél fogva a fölebbviteli bíróság azt találta, hogy ha nem is lehet az I. bíróság által elfogadott 45u/u-os megállapításig menni, mégis 407U-OS megállapítás jogos és indokolt. b) A beszámítható javadalmazás tekintetében a tényállás az, hogy igénylő a balesetet megelőző ötvenkét héten belül és pedig a m. kir. államvasutak szombathelyi osztálymérnökségénél 1910. évi szeptember hó 5. napjától 1911. évi február hó 25. napjáig, M. L. budapesti lakatosárúk és vasszerkezetek gyárában 1911. évi március hó 1. napjától a baleset napjáig és azontúl is dolgozott és pedig előbbi munkahelyén 137.5, utóbbin 150, hétről-hétre kimutatott munkanapon. Erre a 287 5 munkanapra kimutatott tényleges keresete 634 K 32 fillér, az egy napra eső átlag tehát (634.36 : 287 - 2.206) 2 korona 21 fillér, amelynek háromszázszorosa adja a felebbviteli bíróság által elfogadott (2.21 X 300—) 663 korona számítható javadalmazást. A fölebbviteli bíróság megjegyzi, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. 78. §. első bekezdésében megjelöltek közül a harmadik, vagyis a napi átlag alapján való számítási módot azért alkalmazta, mert az átlagos heti kereset megfelelő megállapítása nehézségbe ütközött volna annak következtében, hogy igénylő az egyes heteken különböző számú munkanapokon dolgozott. A munkanapok átlagkeresete alapján való számítás tehát alkalmas volt a heti átlagszámításnál felmerülhető nézetellentétek elkerülésére. Mindenesetre téves a pénztár által követett számítási mód, amely az öszszes tényleges munkanapokat hat napból álló hetekre átszámítva, a tényleges keresetnek a hetek számával való elosztásával (634.32 : 47 = 576) hozta ki az egyheti átlagot és tovább az ötvenkétheti átlagkeresetet (634.32 X 6 = 3.805.92; 3.805-92 : 287 = 13-26, 13'26 X 52 = 689-52). Ugyancsak téves azonban az I. bíróság által követett számítási mód is. Az í. bíróság ugyanis a vasút által kimutatott 248 K 40 fillér tényleges kereset mellett a M. L. által kimutatott 385 K 92 fillér tényleges kereset helyett 600 koronát, összesen tehát 848 korona 4'J fillért vett számításba, amelyből a 47 5/6 hét egy-egy hetére 17 korona 70 fillér, ötvenkét hétre pedig 920 korona 40 fillér esik. Az í. bíróság a M. L. volt keresetszámításánál a tényleges 385 K 92 fillér keresetnek 600 koronával helyettesítését azzal indokolta, hogy igénylő jóval kevesebb fizetést kapott, mint amennyit a lakatosszakmában a kezdő segédek abban az időben kapni szoktak, amiből az I. bíróság azt következtette, hogy igénylő illetményei úgyszólván csak a gyakorlottabb tanuló illetményeivel értek föl, amennyiben igénylő, aki tanult mesterségére nézve kovács, a lakatosszakmában M. L-nél első ízben dolgozott és így ebben a szakmában még kezdő volt és a tanítás egyenértékét illetményéből leszámították. Ezért állapította meg az I. bíróság az átlagos kereset összegét, a tanítási egyenérték hozzáadásával, heti 24 koronában, 25 hétre tehát 600 koronában. A fölebbviteli bíróság ezt a számítási módot, jelesül a tanítási egyenérték számítását nem fogadta el, mert, miként a fölebbviteli bíróság azt már több ítéletében megokoltan kifejtette, oktatási egyenérték számításának törvényes alapja nincs. Sftekötési tá6láíz^D a „MUNKÁSÜGY1 SZEMLE" /., //. és III. évfolyamához 2 bőröndért megrendelfjetőH a 6iadóf)iva.tal6an II., ^Fő-utca 23. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.