Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

Munkásügyi Szemle 49 ezekkel ugyanegy tekintet alá esnek, t. i. a törvény 157. §.-ában említett, a balesetbiztosítási járulékokra vonatkozó jogvitákat, amelyeknek eldöntését, önként érfhetőleg a további felebbezési jog fentartásával, szintén teljes megnyugvással lehetne a munkásbiztosítási bíróságokra ruházni és pedig annyival inkább, mert e járulékok kirovását mindenkor az üzem jogerős besorozásának kell megelőznie. Ezekkel szemben viszont nem járulhatnék hozzá, mert igen aggályosnak tartom, az előadó úrnak ama javaslalához, amely szerint a pénztári tisztviselők és orvosok fegyelmi ügyeiben, valamint a pénztárak kölcsönös jogvitáiban való bíráskodást a munkásbiztosítási bíróságokra kívánja ruházni. Őszintén szólva, adott viszonyaink között és különösen figyelemmel a mi munkásbiztosítási szervezetünkre, a maga erős, nagy súlyú önkormányzatával, felette veszélyes és a szükségtől semmiképen nem indokolt kísérletnek tekintenék minden olyan rendelkezést, amely a munkásbiztosítási bíróságot bármiképen is kapcsolatba hozná az önkormányzat kérdéseivel. Ez azután csaknem bizonyosan véget vetne csakhamar annak az idillnek, amelyet az igen tisztelt előadó úr a munkásbizfosítási bíróságok jelenlegi és a hullámoktól védett kis szigethez hasonlított helyzetében felismerni vél. A pénztár önkormányzatával összefüggő összes vitás kérdéseket, tehát ideértve a tisztviselők és orvosok fegyelmi ügyeit is, a leghatározottabban mellőzendőnek vélem a munkásbiztosítási bíróságok ezidőszerint legmesszebbmenőleg szóba jöhető hatásköri kiterjesztésénél is. Ugyanez a véleményem a pénztári orvosok fizetési követelései tekintetében, mert bár elismerem, hogy a jelenlegi jogállapotnak egyszerűsítését és,talán javítását jelentené, ha a munkásbiztosítási bíróság és felső fokon az Állami Munkásbiztosítási Hivatal döntené el igényeiket, holott most a hivatal döntése után még nyitva áll az út a rendes bírósághoz, mégis azt gondolom, hogy eme tisztán magánjogi követeléseknek a rendes bíróságoktól való elvonása megvalósításra ezidőszerint alig számíthat. Mindezek után még csak arra óhajtok reá mutatni, hegy a munkásbiztosítási bíróságok hatáskörének a segélyezési és kártalanítási vitákon kivül bármely egyéb perekre való kiterjesztésénél is a bíróság megjelölése alatt mindig csak magát az elnököt értem. Semmi jogos indokot ugyanis nem látok arra, hogy ezekben a szóban levő és tisztán közigazgatási jellegű jogvitákban, amelyekben az ülnökök ipari szakmabeli jártasságának igénybevételére szükség nincs, ezeket a bíráskodásban való részvétellel megterheljék. Ezt ismét felesleges erőpazarlásnak kellene minősítenem. Végül azt kívánom még jelezni, hogy a munkásbiztosítási bíróságok eme közigazgatási bírósági hatáskörének kiépítésénél gondoskodni kell az ügyek természetének megfelelő különleges eljárásról, amely a polgári perekben való eljárással nem lehet azonos és az officiozitás elvének sokkal nagyobb mértékű kidomborításával volna megalkotandó. Talán az ily eljárási szabályzat nyomatékosabban meg fogja értetni a munkásbiztosítási bíróságok elnökeivel, hogy ez a bíráskodás közigazgatási természetű, hogy itt magánjogi szabályok alkalmazása csak kellő óvatossággal történhetik és hogy azokat a. polgári perjogi szabályokat, amelyekhez itt-ott még nagyon ragaszkodni látszanak, ebben az ügykörben, csak megfelelő válogatással alkalmazhatják. Általánosságban pedig itt is, miként a munkásbiztosítás szervezeténél folytatott vitánkban, ismétlem azt a meggyőződésemet, amely szerint Cató ismert jelszavával ellentétben, nem eltörülni, de lehetőleg fentartani kívánom munkásbiztosítási törvényünket, mert ennek netáni hiányait lehetőleg a gyakorlatban pótolva és a tapasztalatok szerint szükséges módosításokat megalkotva, ennek a törvénynek alapján még nagyra lendülhet a magyar munkásbiztosítás. Dr. Szemenyei Kornél, az Országos Pénztár aligazgatója : Engedjék m eg hogy néhány szerény észrevételt én is tehecsek Vályi ítélőtáblai bíró úr. a választott bíróság elnöke előadásához. Ami az alap-principiumot illeti, bátor vagyok én is hangsúlyozni, hogy teljesen osztom Papp Géza osztálytanácsos úr felfogását, hogy iparkodjunk előbb a jelen törvény alapján jól berendezkedni. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy az eddigi tapasztalatok alapján talán néhány szempontot jelöljünk meg, ami már az ügyek némi javítására vezetne. Elsősorban azzal kell tisztába lennünk, hogy micsoda karakterű bíróságot akarunk létrehozni a választott bíróság gyanánt. Vájjon ez közigazgatási bíróság