Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 14. szám - Az új berni egyezmények előkészítése

590 Munkásügyi Szemle vállalkozók és a munkások közös tanácskozáson összemérjék idevágó felfogásukat és kívánságaikat. Várva-vártuk ily tanácskozás összehívását, mert ez alkalmat szolgáltatott volna arra, hogy a két szemben álló tábor pártatlan vezetés mellett összemérhesse érveit és ezzel hozzájárulhasson a szabályozni kívánt anyaggal összefüggő kérdések tisztázásához. Bizony, sajnos, ma még más alkalom arra, hogy a gyárosok és a munkások ily kérdésekről közösen tanácskozzanak, hazánkban alig van, mert az oly tanácskozások iránt, melyek szociálpolitikai kérdéseket nem pártszempontból, hanem magasabb szempontból kívánnak megvilágítani, nálunk még legnagyobbrészt csak a szociálpolitikával tudományosan vagy hivataluknál fogva foglalkozó egyének érdeklődnek, ellenben maguk az érdekelt körök, gyárosok és munkások egyaránt, kivált azonban az előbbiek, érdeklődést alig mutatnak. Ha tehát a hivatalos értekezlet elmarad, akkor mindkét fél csak teljesen egyoldalú szempontból szól az ily kérdésekhez és az érveknek a közös tanácskozások folyamán való jótékony összemérése, melynek ügyes vezetés igen termékeny irányt szabhat, megfelelő módon nem történik meg. Várva-vártuk azonban a küszöbön álló berni egyezmények tárgyában egy hivatalos szaktanácskozmány egybehívását azért is, hogy ez által a kérdés komoly és jelentőségteljes volta dokumentáltassék és közvéleményünk is impulzust nyerjen a tervezett rendelkezésekkel való foglalkozásra. Hiszen ez úgyis kötelessége volna. Közvéleményünk azonban, sajnos, még nem érkezett oda, hogy szociálpolitikai kérdések szélesebb körökben, különösebb impulzus nélkül is, hullámokat verjenek. Ha azonban egy ily kérdésben beható szaktanácskozmányt tart a kormány és az érdekeltekkel behatóan megvitatja a szabályozandó kérdéseket, akkor ez kétségkívül szélesebb körök érdeklődését felkelti. Erre pedig nagy szükségünk van. Súlyt kellene helyezni a közvélemény támogatására szociálpolitikai kérdésekben a kormánynak is. Hiszen úgyis nehéz nálunk egy-egy szociálpolitikai intézkedés keresztülvitele, mert jól szervezkedett vállalkozóink ellenállása erősen ellene dolgozik szociálpolitikai haladásunknak. Nem kellene-e ilyen körülmények között a kormánynak minden alkalmat megragadnia, hogy a szociálpolitikai kérdésekben közvélemény keletkezését lehetővé tegye ? Hisz az ipari fejlődésnek és a nemzet jövőjének útját egyengeti az által, ha szociálpolitikai közvéleményt teremt, mely majd odaviszi a fejlődést, hogy egy-egy szociálpolitikai javaslat nem fogja az azt beterjesztő miniszter állását veszélyeztetni a gyárosok elkedvetlenítése folytán, hanem ellenkezőleg népszerűséget fog a közérdekben dolgozó államférfiúnak biztosítani. Sajnos, hiába vártuk, hogy az immár hivatalából eltávozott kereskedelemügyi miniszter átérezve annak jelentőségét, hogy az érdekelt felek meghallgatása mily hasznos lehet az ily egyezmények előkészítésénél és hogy a közvélemény támogatása mily kívánatos a szociálpolitika alkotásainak előkészítésénél, ^tanácskozásra hívja össze e kérdésben a vállalkozókat és a munkásokat. Úgy látszik, a miniszter egyáltalában nem érezte szükségét annak, hogy az érdekeltek útján az egyezmények részletkérdéseit illetőleg tájékozódjék, mert nem tett lépéseket az iránt, hogy azok véleményüket hivatalos felszólításra nyilváníthassák. Ha mégis volt a berni egyezmények előkészítése tárgyában az érdekeltek bevonásával tanácskozás, akkor ez nem a kereskedelemügyi miniszternek az érdekeltek véleménye iránt való érdeklődéséből származott. A gyárosok jól működő szervezetei ugyanis éber figyelemmel kisérvén mindazon kérdéseket, amelyek érdekeiket érintik, igyekeztek — nyilván jobban szivükön fekszenek azok az érdekek, melyeket képviselnek, mint az ez esetben elsősorban a munkások érdekeit képviselni hivatott kereskedelemügyi kormánynak — a közvéleményt e kérdésben maguk számára megszerezni és a kereskedelemügyi minisztert beadványban megkérték, hogy aggályaik kifejtésére nekik alkalmat adjon