Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XVI. ülés, 1913. június hó 13-án

588 Munkásügyi Szemle megvakulás!, nem tartotta helyénvalónak, nem is szólva arról, hogy a felebbező pénztár határozata is elismerte, miszerint az igénylőt ért eset az 1907. évi XIX. t.-c. alapján kártalanítási igény alapját képező baleset. Ez alapon igénylő balesetkártalanítási jogát elismerni s figyelemmel a két szakértő által egyértelműleg elismert tehetetlenségére, részére a tehetetlenségi járadékot a helyesen kimutatott 1.739 korona 44 fillér évi kereset után megítélni kellett. Az üzemi baleset fogalmához. A gráci balesetbiztosító intézet választott bíróságának 1911. évi február^ 25-én kelt határozata. ítélet. A választott bíróság a felebbezésnek ad helyt. Indokolás. F. Z. 71 éves segédmunkás K. cégnél nevezett cég 1910 február 24-én kelt baleseti jelentése szerint 1910 január 4-én a talyigázásnál történt félrelépés folytán bal vállperecén izomsorvadást szenvedett. Ezen baleset folytán 1910 január 18-án, tehát 4 nappal a baleset után, a munkát abbanhagyta. Január 19-tól 1910 március 12-éig dr. G. orvos kezelése alatt állott. A betegség, a kezelő orvos jelentése szerint, a vállizmok mozgási korlátozásában mutatkozott. A kerületi pénztár jelentése szerint Z. 1910 március 12-én, a midőn a betegállományból elbocsáttatott, teljes keresetképességét ismét visszanyerte. Z. ismét munkába állott K. cégnél és a cég jelentése szerint 1910 május 23-áig, tehát teljes tiz héten keresztül, ugyanazokat a munkákat végezte, mint a baleset előtt. (Munkája az volt, hogy talyigával köveket szállított.) 1910 május 23-án Z. ismét beteget jelentett. Dr. G. egyelőre a bal vállizomzat, valamint a felső kar izomzatának atropiáját konstatálta. Z. rendszeresen látogatta dr. G. rendelő helyiségét. Körülbelül 6 hét múlva dr. G. tuberkulotikus tűdőmegbetegedést konstatált. Z. ágyba feküdt és az általános marasmus gyorsan haladt. A bal kar izomzatának hüdése szintén előrehaladt. 1910 szeptember 19-én Z. tüdővész és m'arasmus folytán meghalt. Az özvegy a munkásbalesetbiztosító intézetnél özvegyi járadék fizetését igényelte, mert a baleset és halál közötti összefüggést vitatta, de az intézet orvosi vélemény alapján, mely ezen összefüggést tagadta, igényével elutasította. Dr. G., kit a választott bíróság mint szakértő tanút kihallgatott, a következőket vallotta: F. Z.-t már előbb is ismertem, mert már előbb is egyszer kezeltem. Sohasem tudtam nála tüdővészt konstatálni. Közvetlenül a baleset után sem tudtam valamit erről megállapítani, csak a második betegség időszakában állapíthattam meg nála a tüdővészt és egyúttal az aggaszály tüneteit. Rám a dolog azt a benyomást tette, hogy a vállperec sérülése a tüdővész föllépését előmozdította. A szakértői bizonyítás a következő eredménnyel járt: »F. Z. öreg ember volt, akinél — mint bizonyítható — már az elszenvedett baleset előtt aggsági állapotok észlelhetők voltak. Ennek dacára még dolgozott és a munka alkalmával a bal vállperecben izomszakítás állt be. Fölépülve Z. ismét munkába fogott, tiz hét múlva pedig ismét betegnek jelentkezett. Sem a betegség megszűnte előtt, sem pedig újabbi megbetegedése előtt nem lehetett nála tüdővészt konstatálni. Csak néhány hét múlva jöttek rá, hogy Z. tüdővészben szenved. De el nem képzelhető, sőt teljesen kizárt, hogy a tüdőtuberkulozis az elszenvedett izomszakításnak következménye lett volna, bár általában lehetséges, hogy a tüdőtuberkulozis baleset által is előidézhető, például egy ütés által a mellre. Ilyen esetben azonban a betegség rögtön lép föl, a tüdővérzés azonnal áll be. Ezen körülmény jelen esetben nem forog fönn, itt aggsági tünetről van szó, mely a balesettel semmiféle összefüggésben nincs.* Az ítélkező bíróság az igényt nem találta alaposnak. Kétségtelen, hogy egy üzemi baleset folytán meghalt munkás özvegyének, illetve olyan egyénért, kinek halála üzemi balesetre vezethető vissza, a balesetbiztosító törvény 7. §-a szerint igény van a temetési költség megtérítésére 50 koronáig, valamint utolsó évi keresete 20°/Váig. Ámde a törvény arra, hogy ezen összegek igényelhetők legyenek, föltétlenül követeli, hogy az özvegy férjének halála az üzemi baleset folytán állt be, hogy tehát a biztosított halálának közvetve vagy közvetlenül az üzemi baleset legyen az oka. Jelen esetben erről szó sem lehet, mert sérült F. Z. a szakértők véleménye szerint csak bal vállperecén szenvedett izomszálak ficamodást, mely nem lehetett oka a tüdővésznek, amely a halált idézte elő. Miután F. Z. halála, amint az orvosi szakértő vélelmezte, csak a jelen volt aggsági állapotok következménye volt, a mely a komplikált tüdőbetegedésnek kedvezett ez a megbetegedés azonban semmi esetre nem vezethető vissza a balesetre, nem lehet itt szó egy üzemi baleset által közvetve vagy közvetlenül előidézett halálról. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.