Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XVI. ülés, 1913. június hó 13-án

578 Munkásügyi Szemle eljárás sem indult, mert a pénztár — igaz, hogy a tényállásnak ily részletes imerete nélkül — beérte azzal, hogy az illető munkaadó elvállalta a táppénzkülönbözet megtérítését. És ne méltóztassanak azt gondolni, hogy az ily esetek csak ritkán és elvétve fordulnak elő. így tehát teljesen egyetértek Pap barátomnak abbeli feltegetésével, hogy az ilyen munkaadók példás megbüntetése és megrendszabályozása volna egyik legégetőbben megoldandó feladat. Ennek a problémának azonban másik oldala is van. Számos jónevű megbízható munkaadónak panaszát hallottam amiatt, hogy a járulék-kivetés tökéletlenségeinél fogva alaptalanul sok zaklatásnak van kitéve. A járulék-kivetési jegyzékek késedelmesen és néha nem is rendszeres időközökben kézbesíttetnek. A járulék-kivetés nem mindig egyezik a be- és kijelentések adataival. Ekép megesik, hogy a munkaadó számlája fenn nem álló járulékokkal terheltetik meg és a behajtási eljárás folyamatba tétetik, mielőtt a munkaadó a helyesbítést kieszközölhette volna; sőt néha még a helyesbítés és a munkaadó legjobb tudomása szerint teljesített befizetés dacára is. Hogy az ily panaszok nagyobb általánosságban jogosultaknak tekinthetők-e, annak megítélése nem áll módomban; mégis napról-napra tapasztalván, hogy a betegsegélyezési ügyvitelben még nem mindig és mindenütt állapítható meg a kivánt rendszeresség, gyorsaság és szabatosság, nem tartom feleslegesnek ama kívánalom hangoztatását, hogy a pénztári adminisztráció színvonalának emelésére az eddiginél nagyobb súly helyeztessék. Feltétlenül szükségesnek vélem azt is, hogy a pénztári tagok s a munkaadótól élvezett minden járandóságaik nyilvántartásának és a járulék-lerovásnak rendszere is lehetőleg egyszerüsíttessék. Hogy mi módon, az nem tartozk mostani tárgyunk körébe. A járulékok kivetésének és ellenőrzésének kérdéseivel kapcsolatban azonban már e helyütt kifejezhetem abbeli mgggyőződésemet, hogy sok visszaélésnek azáltal lehetne legsikeresebben gátat vetni, ha az alkalmazottak járandóságai kötelező nyilvántartásának módszere tökéletesbíttetnék. Egyrészt kivétel nélkül minden munkaadóra törvényileg kötelezővé tenném, hogy a pénztárak részéről szolgáltatandó könnyen megérthető rovatokkal ellátott, egyöntetű bérlajstromba alkalmazottaikat és azok járandóságait kimerítően, az esetleges változásokkal együtt felelősség terhével bejegyezzék ; másrészt a mostani céltalan és használaton kívül helyezett tagsági igazolványok helyébe a munkás részére is oly fizetési könyvet kellene adni, amelybe a munkaadó saját könyvével egyező adatokat egyidejűleg bejegyezni tartoznék. Ez esetben a munkásnak, — ki ma bérének összegszerű bizonyításától csaknem el van zárva — minden ezzel összefüggő igénye érvényesítésekor, különösen a bajeseti javadalomszámítás alkalmából is megfelelő bizonyíték volna kezében. És a legegyszerűbb munkás is, ha ismerné az ily könyv jelentőségét, súlyt helyezne annak megőrzésére épúgy, amint most a munkakönyv megtartására is gondot fordít. Már azután messzebbmenő kérdés az. hogy kellő ellenőrzés mellett nem lehetne a munkaadók bérnyilvántartó naplóit a járulékfizetésnek bélyeg-lerovás úíjáni eszközlésére is felhasználni ? Ezekután visszatérve a betegsegélyezés szorosabban elhatárolt terrénumára, a betegségi segélyek reformja kérdésében minden visszafejlesztési irányzattal szemben ugyanarra az elvi álláspontra helyezkedem, melyet dr. ZwiedineckSüdenhoTst karlsruhei tanár egy újabb feltűnést keltett cikkébenl) a német szociálbiztosítás továbbfejlesztésének irányára nézve foglalt el. Szerinte a munkásbiztosítási intézményeket nem visszafejleszteni, hanem a meglévő alapokon javítani kell. Legfeljebb a biztosítási elvnek kiterjesztése hangoztatásában célszerű mértéket tartani, nehogy az érdekeltekben oly várakozások ébresztessenek fel, amelyek utóbb nem teljesíthetők. Alkalmazva ezt a betegségi segélyek jogterületére, igaz örömmel látom, hogy felszólalt tagtársaink csaknem kivétel nélkül az eddigi segélyek fenntartása mellett foglaltak állást. És így ezen az elvi alapon csak néhány oly észrevételre szorítkozom, amelyek a segélyszolgáltatás tökéletesbítésének törvénymódosítás útján megvalósítását kívánják szolgálni. /. Gyógyászati segédeszközök és művégtagok. Az előadó úrnak abbeli véleményével szemben, hogy a gyógyeszközök szolgáltatása a törvényben is megszorítandó, az a meggyőződésem, hogy ily intézkedésre nincs szükség. Az 50. §. 2. pontjában írt példaszerű felsorolás meg') Zeitschrift für die gesamte Versicherungswissenschaft. 1913.