Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A vélelmezett törvényes gyermekek kártalanítási igénye

Munkásügyi Szemle köriratilag ki fogja tanítani a pénztárakat arra, hogy a színészeknél a keresetképtelenség alatt a színpadi működésre való képtelenség értendő, s fel fogja hívni helyi szerveit, hogy kellően tájékoztassák orvosaikat arról, miszerint a színészek speciális munkájára tekintettel, a színészeknél olyan állapotok (pl. rekedtség) is keresetképtelen betegséget jelenthet, amelyek más pénztári tagoknál ilyenelkül el nem ismerhetők.« Tüdőbetegek szanatóriumba utalása. Az Országos Pénztár 1913. évi 27.691. szám alatt táviratot intézett a helyi szervekhez, melyben újból figyelmébe ajánlja a helyi szerveknek, hogy a gyógyhelyre való utalásra kizárólag kezdeti stádiumban lévő tüdőbeteg hozassék ajánlatba. A tervezet szerint a beutalás előtt a beteg test hőmérséke legalább 8—10 napon át megfigyelendő ; ezen megfigyelés, valamint a tüdőre vonatkozó klinikai lelet a kórleirásban pontosan közlendő. Vasárnapi krónika egy kedélyes nyomtatványról. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár a következő körlevelet adta ki: Az orsovai kir. járásbíróság 1910. évi B. 3/3. számú ítéletével megállapította, hogy a betegsegélyezési járulékok felének az alkalmazottak béréből való levonása és a pénztárhoz való be nem szolgáltatása a büntetőtörvénykönyv 355. §.-ába ütköző sikkasztás. Ez az ítélet — minthogy a temesvári kir. ítélőtábla az ellene benyújtott semmiségi panaszt elutasította — jogerőre emelkedett. Pénztárunk igazgatósága folyó hó 2-iki ülésében elhatározta, hogy a kir. járásbíróság fentebb említett jogerős ítéletét az összes hátralékos munkaadókkal közli. Midőn igazgatóságunk e határozatának ezennel eleget teszünk, felhívjuk a t. Cím figyelmét arra, hogy amennyiben fizetési kötelezettségének eleget nem tesz, pénztárunk pénzügyi egyensúlyának fenntartása érdekében kénytelen lesz a kötelezettségeiket nem teljesítő munkaadókkal szemben minden törvényes eszközt igénybe venni. Ez a körlevél alkalmat adott Molnár Ferencnek arra, hogy a Pesii Hirlap július 6-iki számában Vasárnapi Krónikát írjon a munkásbiztosítási járulékhátralékokról. Molnár Ferenc néhai édesapja, több mint egy negyedszázadon át népszerű orvosa volt a pénztárnak, nagy szeretettel gondozta a pénztár ügyeit és betegeit, megbecsülte a pénztárt, viszont a pénztár megbecsülte őt, természetes tehát, hogy fia a pénztárt támadja meg azért, mert a járulékhátralékosokat fenyegeti, hogy velük szemben minden törvényes eszközt igénybe vesz. Vasárnapi Krónika szerint a pénztárnak ez az eljárása nem más, mint egész közönséges zsarolás. Viszont a munkaadóknak az az eljárása, hogy nemcsak saját járulékaikat nem fizetik meg, de a munkásoktól levont járulékokat is megtartják, csak feledékenység, vagy kényelem. Molnár Ferenc, mint minden írásában, e krónikájában is eltalálta a közhangulatot. Elmésen és találóan írja le, miként gondolkodik a közönség a munkásbiztosításnak tartozó kötelezettségéről és másnak a pénzéről. A Krónika tehát híven tükrözi vissza a közfelfogást s így igazán nem csodáljuk, ha azok a bizonyos feledékenységből visszatartott 75 fillérek a Budapesti Pénztárnál 3 millióra, az egész országban több mint 8 millióra rúgnak, amiből továbbá az is következik, hogy a munkásbiztosító pénztáron is egyet rúgni kell. Hogy a pénztár eljárása zsarolás-e, vagy sem, azt döntsék el a jogászok, amiként már eldöntötték, hogy azok, akik a pénztárt illető járulékokat jogosulatlanul visszatartják, sikkasztok. Ez utóbbiak díszes tábora bizonyára élénk örömmel üdvözli a jeles írót, amiért Vasárnapi Krónikájában annyira a védelmükre sietett. A munkásbiztosító pénztárak pedig szégyenlik magukat, hogy követelni merészelik az őket illető járulékokat, amelyeknek hivatása az ő felfogásuk szerint nem az, hogy a »feledékeny« munkaadók zsebében maradjon, hanem, hogy a beteg munkások segítségére szolgáljon. Hátralékosok intése. A budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár körlevélben figyelmezteti a munkaadókat, hogy a pénztár mellé rendelt székesfővárosi behajtási osztály folyó évi június hó 1-től kezdődőleg a közadók módjára behajtandó pénztári járulékhátralékok végrehajtását nem egyénileg kézbesítendő intésekkel fogja megkezdeni, hanem a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. t.-c. 46. §-a, illetve az 1912. évi 100.000. számú pénzügyminiszteri utasítás 119. §-a értelmében az intést hirdetmény kifüggesztése által eszközli. A hirdetmény kifüggesztése után az abban megjelölt 8 napi határidő leteltével azonnal a zálogolást fogja foganatosítani.