Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban. (Befejező közlemény)

Munkásügyi Szemle 553 A szegényügy és az alkoholizmus kérdését vizsgálta statisztikai adatokkal Schmidt Berlinben. Szerinte Németországban a szegényügyi kiadások legalább 20—30°/o-a az alkoholizmus rovására irandó. Németországban gondos statisztikai adatok alapján eszközölt igen alacsony becslés szerint legalább 300.000 iszákos veszi igénybe a községek szegényügyi alapját és megszámlálhatlan kiadást okoz közvetlenül rendszeres támogatás, továbbá közvetve kórházi és elmegyógyintézeti, rendőri és más biztonsági rendszabályok által okozott kiadástöbblet folytán. Schmidt ajánlja ellenszerűi a felvilágosítást és különösen a szervezett alkoholbeteggondozást. Az ifjúság védelme az alkohol ellen. A szeszes italokkal való visszaélés ellen alakult német egyesület 29-ik évi közgyűlésének ez volt a legfőbb tárgya. Az előadó, dr. Pfeifer »Alkohol und ]ugendfürsorge« czimű előadásában a többi között rámutatott az iszákos., családok nyomorára, ecsetelte az iszákos gyermekeinek szerencsétlenségét. Összehasonlították egy mértékletesen élő család utódainak élettartamát egy iszákos családéival. Megállapították, hogy az iszákos családban 82% életképtelen és elpusztul és csak 18% egészséges, míg a mértékletes családban éppen megfordított az arány. Németország 160 ezer hülyéje közül 30% iszákos, vagy iszákosnak a gyermeke. Hogy a gyermekek absztinensek maradjanak, a szülőknek kellene jó példával elől járniok. Az esteli összejöveteleken a délelőtt elmélkedéseket praktikusan gyakorolták; számos helyen tartottak ifjúsági gyűléseket, amelyeken ügyes szónokok tartottak előadásokat. A második napon pedig ugyanazon helyeken elemi és felsőbb iskolás fiúknak és lányoknak tartottak nagyszámú előadást az alkoholizmus ellen. MUNKÁSVÉDELEM. A kőfaragóipar baleset- és egészségügyi viszonyai. A kőfaragóipar területén foglalkoztatott munkások gen nagy százaléka a légzőszervek megbetegedésében halálozik el, amely betegség a munkaközben fejlődő por behatása alatt keletkezik. A munkaközben fejlődő por behatol a tüdőkbe s ott borzasztó roncsolást visz végbe s ez okozza azt, hogy egy iparágban sem olyan nagy a tuberkulózisban elhaltak száma, mint a kőiparban, amiről a külföldi statisztikai adatok ijesztően beszélnek. Dr. Dasch Alfréd bécsi orvosnak nemrégen megjelent könyvében igen súlyos adatokat találunk arról a pusztításról, amelyet a tuberkulózis a kőfaragók között végez. Egy angol statisztika szerint a bradfordi (grófság Angolországban) kőfaragók 47%-át teszik Bradford felnőtt lakosságának. A tüdővészben elhaltaknak azonban 6'7°/o-ái. Egy német statisztika szerint 1845-től 1861-ig terjedő időben 3.199 elhalt kőfaragó közül csak 8 volt olyan, aki nem tüdővészben halt el. Egy német kutató a következő eredményre jutott : 1892—1894. években 3.722 kőfaragó közül csak 2*01% haladta meg az 50 éves életkort. Az 1886. évtől 1898-ig elhalt 1.212 kőfaragó közül 1.044, vagyis 86*3°/o halt el a légzőszervek megbetegedésében. Dr. Sommerteid németországi orvos 9r75%-ra teszi a tüdő- és légzőszervek megbetegedésében elhalt kőfaragók számát. Dr. Lewin a németországi kőfaragók átlagos életkorát 24 évben állapítja meg. Dr. Kussmaul tüdővizsgálatokat végzett és arra az eredményre jutott, hogy a kőfaragók tüdejében háromszor annyi por van, mint azokéban, akik ez iparral nincsenek kapcsolatban. Dr. V. ]es orvostanár kutyákon végzeti vizsgálatai igen érdekes módon bizonyítják a kőpornak a tüdőre való egészségrontó hatását. Egy közvetlenül erre a célra szolgáló géppel mesterséges porképződést hozott létre s a portól telített helyiségben kutyákat zárt el 7—65 napig, naponta %—3 órán át tartotta a kutyákat porral telített levegőben és valamennyi kutya légzőszervei gyúladásba estek. Még érdekesebb adatokat nyújt a leipzigi betegsegélyző pénztár statisztikája. A statisztika adatai szerint 1887—1907-ig mindig ezer tagot véve alapul, tuberkulotikus megbetegedésben töltött: kőfaragó 3.321, reszelővágó 2.921, nyomdász 1.860, szabó 1.363, könyvkötő 1.059, szobafestő 937, lakatos 730, kőműves 369 napot. Egy németországi statisztika szerint, amely 444 kőfaragó munkásról szól, a kőfaragók 90%-a tüdővészben halt el.