Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Az orvosszakértő szerepe a magyar szociális biztosításban. 3. [r.]

50 Orvosszakértői Szemle. Akerman: Daganatképződés és trauma. Hygiea, 1913. Svédül. Zbl.für die gesamte Chirurgie után 1913. 16. füz. 783. 1. A szerző az irodalomból azt következteti, hogy kevés azon szerzők száma, akik azt állítják, hogy a trauma egymagában véve is okozhat daganatot s egyetlen esetet sem talált, amelyben kísérleti úton daganatot létrehozni sikerült volna. Traumás eredetük csak azon kis hámcystáknak van, amelyek az egyes hámrészleteknek a mélybe való beszorításából származnak, ezeknek azonban a roszraindulatúság hiányában nincs jelentőségük. A szerzőnek véleménye szerint valószínűtlen az, hogy a baleset a daganatképződésnél mint közreműködő ok szerepelne. A svéd biztosítóintézet, melynek a szerző főorvosa, adatai szerint 30.000 balesetnél csak 4 esetben fordult elő, hogy traumát mondtak a fejlődő daganat okául, de ezek közül sem igazolódott be egy sem. Nincs semmi megerősítő adat arra, hogy a traumának mindennap kitett munkásosztályban gyakrabban keletkezne rosszindulatú daganat, mint más társadalmi osztályokban. Többnyire az derült ki, hogy a trauma a már jelenlévő daganatot érte. Ami a trauma ideje és a daganat keletkezése közti időszakot illeti, az a szerző véleménye, hogy legközelebbi időpont a sarkománál 2 hét, carcinománál 4 hét a trauma után, a legtávolabbi sarkománál egy év és carcinománál két év. Azon kérdésre vonatkozólag, hogy a már jelenlevő daganat rosszabbodhat-e a trauma behatására, a szerző véleménye az, hogy trauma folytán áttétel nem származik s a trauma a daganatos beteg halálát a daganat folytán nem sietteti. Kivétel ez alól az a csontdaganat, melyen trauma folytán törés keletkezik, B. Rekeszsérv. Reuss a Deutsche Med. Wochenschrift 1913. évi 13. számában egy szerinte baleset kapcsán fellépett egyoldali magasabb rekeszállást észlelt; ennek kapcsán differenciál diagnostikai jeleket keres ezen elváltozás és a hernia diaphragmatica között. A magasabb rekeszállást a rekesz fokozott tágulásával magyarázza, mely azáltal jöhetett létre, hogy a másfél méter magasságról leesett sérült zsigerei a nyomás következtében gyakorolták ezt a hatást a rekeszizomra. Sérültnél a szívnek jobbra való kihelyezését és tengelye körül való kisfokú csavarodását, a szerv hirtelen helyzet változása magyarázza meg legjobban. Hogy később a szívnek ez az anomáliája megszűnt, azt bizonyítja, hogy a szív később hozzászokott a megváltozott helyzet okozta térviszonyokhoz. Hogy azonban a rekesz a baleset folytán túltágult, felveszi, hogy izomelemei veleszületett módon gyengültek és kisebb ellentállásúak. Differenciál diagnostikailag egyoldalú magas rekeszállás mellett szól, rekeszsérvvel ellentétben : hogy a Röntgen-ernyőn li2 cm. széles árnyék választja el a hasüreget a mellüregtől; hogy ez a széles ívelt árnyék a képen két keskeny parallel futóívből tevődik össze. Belégzésnél le-, kilégzésnél felfelé mozgott az árnyék, egészen a rendes rekeszizom kitérésének megfelelőleg. A hernia diaphragmatikára jellemző, a gyomor csúcsán észlelhető haránt árnyék hiányzott. A zsigerek által kitöltött mellüregbeli rész nagysága mindig egyforma nagy volt, hernia diaphragmatika esetében ez változnék, a szerint, amint a zsírtartalom mennyisége változik. Hernia diaphragmatica mellett szól azonban a traumás eredet, amelyre Königer nagy súlyt helyez s azt mondja, hogy traumás eredet mellett mindig rekeszsérv keletkezik. Reuss ezt az esetet a tünetek alapján mégis egyoldali magas rekeszállásnak tartja, mely tán azelőtt is fennállott, de melyet a baleset fokozott. Gellért. Mellékheremegbetegedés, mint balesetnek állítólagos következménye. G. Wagner (Berlin). Egy esetnek összes aktáit közli, amelyben hosszadalmas tárgyalások és orvosi vizsgálatok folytak annak a ténynek a megállapítása végett, hogy egy mellékheregyuladás, mely kétségtelenül gonorrheás természetű volt, összefüggésben volt-e az állítólag elszenvedett balesettel. A választott bíróság azt a véleményt tette magáévá, hogy baleseti trauma nem forgott fenn, mert véraláfutás nem volt. Azonkívül az egyénnek jóhiszeműségét és így a baleset megtörténtét is kétségbe vonta; az igényt ezek alapján jogosnak el nem ismerte. Bár a mellékheregyuladás mindennapos eset, érdekessé vált ez alkalommal azért, mert afelett kellett volna dönteni, hogy van-e kártérítési igénye egy olyan egyénnek, aki, amikor gonorrheában szenved, egy balesetből kifolyólag mellékheregyuladást kap. A bíróság megokolása szerint a baleset kétségbevonható volt,