Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Kereskedelmi szociálpolitika [könyvismertetés]

Orvosszakértői Szemle. 43 ítélet indokolásában azt mondja, hogy úgy a kezelőorvos, mint a kebelbéli orvosi tanácsa véleményéből megállapítható, hogy L. ]. halála nem a foglalkozásából eredő mérgezés folytán, hanem ettől függetlenül fellépett mandulalob, illetőleg az ahhoz csatlakozott genyvérűség következtében állott be. Az ítélet ellen özv. L. J.-né a kir. tábla területére illetékes választott bírósághoz fellebbezett. A t.-i munkásbiztosítási választott bíróság szakértője, dr. Sz. orvosi véleményében arra a következtetésre jutott: »de még ha volt is L. ].-nek tüszős, gennyes mandulalobja, ez még nem zárja ki, hogy ugyanabban az időben sárgarézöntő-lázban is szenvedhetett. A mondottak alapján tehát az a véleménye, hogy nagy valószínűség szól amellett, hogy L. J. betegségét és halálát a sárgarézöntésnél fejlődő fémgőzök belégzése és lenyelése okozta. Annak a biztos megállapítása végett, hogy valóban fémmérgezés, jelesül zinkmérgezés okozta-e L. ]. halálát, szükségesnek tartja a holttestnek kiásatását és a hullarészeknek az országos bírósági vegyész által fémmérgekre, nevezetesen: zink, ólom, arzén, cadmium és rézre eszközlendő vegyelemeztetését. Ugyanis Kobert szerint sárgarézöntő-láz esetében hosszabb időn át történik a fémeknek a vesék általi kiválasztása, ennélfogva várható, hogy ha a betegséget és halált zinkgőzök okozták, L. hullarészeiben és pedig nemcsak a belső szervekben, hanem szükség esetén még a csontokban is, zink és ennek fertőzései: ólom, arzén, cadmium és esetleg réz is az emberi test normális réztartalmánál nagyobb mennyiségben kimutatható leend. Az, hogy L. J. holtteste már másfél év óta van eltemetve, nem képezhet akadályt, mert fémmérgek még évek múlva is kimutathatók a hullarészekben.« E vélemény alapján L. holtteste 1909. szeptember hó 9-én kiásatott és felboncoltatott. A koporsónak úgy festett, mint aranyozott részéből vétetett egy-egy darab, vegyvizsgálat céljára. A teljesen feloszlott holttesten a szintén vizsgálat céljából lefoglalt olvasón kívül más fémtartalmú idegen tárgyak nem voltak. Vegyelemzés céljából az összes bordákról, gerincoszlop-csigolyákról az összes lágyrészek lekapartattak, ugyané célból a darabokra szétfürészelt öt ágyékcsigolya, keresztcsont, medencecsontok, továbbá a holttest alsó részét borító ruhafoszlányok és a koporsó alján a közepén levő faforgácsok üvegekbe zárattak és dr. F. E.-nek küldettek. A dr. Sz. és dr. B. által aláírt boncjegyzőkönyv szerint L. J. holtteste már annyira feloszlásnak indult, hogy a halál oka boncolás útján kórbonctanilag már nem volt megállapítható. Dr. F. E. a következő véleményt adta: »Tekintve, hogy az elhalt egyén fémöntvények ömlesztésével foglalkozott, hogy réz- és zinknyomokat az emberi szervezet állandóan tartalmaz és hogy az ólom nyomai is gyakran találhatók az ember belső szerveiben, annak megállapítását, hogy a L. J. zsigereiben talált fémnyomok természetes alkotórészei-e az elhunyt személy belső részeinek, vagy járulhatott-e ezen természetes alkotórészek mennyiségéhez a fémolvasztás útján azoknak valamely része, valamint hogy okozott-e esetleg az utóbbi módon a szervezetbe bejutott fémek egyikének vagy másikának nyoma az illető egyén egészségében számba vehető valamely zavart, ezen kérdés tárgyában a véleményezést a törvényszéki orvosra kell átruháznom.« F. a beküldött csontok és az ezekről lekapart lágyrészekben összesen 71/2 mgm. fémrésznek megfelelő rézvegyületet, 44/io mgm. fémólomnak megfelelő ólomvegyületet, V2 mgm. arzensavnak megfelelő arzénvegyületet és megmérhetetlen csekély mennyiségű zinkvegyületet talált, míg ónantimon-, cadmium-, bismuthvegyületet nem talált.