Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Törvény az üzleti záróráról

536 Munkásügyi Szemle I •" JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Bekebelezett munkásbiztosítási járulékok sorozása. I. A győri kir. Tábla 1912. július 2-án keU 2.519/912. sz. végzése. Végzés: A kincstár részére a 117 K kéményseprési díjat és 251 K munkásbiztosítási díjat előnyös tételekül sorozza. Indokok: A pénzügyigazgatósági kimutatások szerint az előnyös tételként sorozni kért kéményseprési és munkásbiztosítási díj az elárverezett házat terheli s az árverés napjától három évnél nem régibb időről vannak hátralékban. Mihez képest is tekintettel arra, hogy ezen díjak a pénzügyigazgatóság értesítése és Sz. város 106/90. sz. szab. rend. 4. §-a szerint a közadók módjára hajtatnak be s ekként azok a községi adóval egytermészetűeknek veendők : ezen díjak az 1881 : LX. t.-C. 189. §. b) p., az 1883 : XL1V. t.-c. 88. §. első bek., s az 1907. évi XIX. t.-c. 46. és köv. §-ai értelmében az elárverezett ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezők előtt elégítendők ki. II. A kir. Kúria végzésé. A munkásbiztosítási díj sorozására nézve a kir. Kúria az első bíróság elutasító végzését hagyja helyben, mert a sz—i munkásbiztosító pénztárnak hiteles könyvkivonatán alapuló követelése, habár az 1907 : XIX. t.-c. 46. §-a szerint közadók módjára hajtandó is be, az idézett törvény alapján személyes tartozást képez és nem az elárverezett ingatlan után, vagy annak adója arányában van kivetve, s ekként nem sorozható azon tartozások közzé, melyek az 1883 : XLIV. 88. §-a szerint az elárverezett ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezők követelése előtt elégítendők ki s eszerint, mint nem az elárverezett ingantlant közvetlenül terhelő tartozás, az 1881 : LX. t.-c. 189. §. b) pontja értelmében előnyös tételként nem sorozható. Városi alkalmazottak biztosítási kötelezettsége. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. évi május hó 6-án kelt 1911. P. 370/6. számú ítélete. ítélet: A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a d—i kerületi munkásbiztosító pénztár fölebbezését elutasítja. Megokolás: Az első bíróság ítéletét helyes indokainál fogva, de az alábbi okokból is helyben kellett hagyni. A felső bírósági tárgyalás idejében a kolozsvári kir. ítélőtábla harmadfokú jogerős ítéletével Szamosujvár város javára döntötte ugyan el azt a kérdést, vájjon e város tartozik-e a d—i kerületi munkásbiztosító pénztárba bejelentett alkalmazottai után 1909-ik évi július hó 1-től 1909-ik évi december hó 31 -ig kirótt betegsegélyezési járulékokat megfizetni, s egyben helyeselte a d—i kir. törvényszék, mind másodbíróság ítéletében kifejtett ama jogi felfogást, hogy nevezett városnak 1908-ik évi november 4-én hozott és Szolnok-Doboka vármegye törvényhatósági bizottsága által 1909-ik évi május hó 19-én jóváhagyott közgyűlési határozata, mely a város szóbanlevő alkalmazottai részére betegség esetén 20 heti fizetést biztosít, a várossal szemben már 1909-ik évi július hó 1-je előtt végrehajtható volt és e határozat teljesen pótolja az 1907- ik évi XIX. t.-c. 10. §-ában említett »SzolgáIati rendtartás« t. Ezt a felfogást azonban a jelen ügyben ítélkező felső bíróság ezen igény elbírálásánál nem tehette magáévá, és T. J. szamosujvári városi rendőrőrmestert, kit egyébként a város 1908- ik évi augusztus hó 22-én a nevezett pénztárnál a III. napibérosztályban bejelentett, 1910-ik évi október hó 14-én bekövetkezett halála után pedig 19.10-ik évi november hó 3-án ugyanott kijelentett, elhalálozása napján még biztosításra kötelezett tagnak kellett tekintenie és ez alapon özvegyének az 1907-ik évi XIX.