Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XV. ülés. 1913. május hó 29-én
Munkásügyi Szemle 523 tásával szemben a magyar ezek szerint túlmagasnak nem látszik, tapasztalataim alapján határozottan állítom, hogy a mi gyógyszerrendelésünkben túlzások vannak, az arre a célra évente költött milliókból lényeges összegek volnának a betegek minden kára nélkül megtakaríthatók. Találunk a magyar pénztári recepturában recepteket, amelyekben egy palack vagy két palack asztali bor, vagy vörösbor van rendelve. Az orvos által írt ezt a gyógyszervényt nem a gyógyszertárban »készítették el«, hanem kereskedőnél vették, oly kereskedőnél, aki véletlenül a pénztár elnöke is. Regula a rablógyilkos, ki akasztófán halt meg, hónapokon keresztül állandóan valami kétes értékű gyógybort kapott a pénztártól orvosi rendelések formájában. Vannak 6 és 12 koronás toroköblítő vizek a magyar pénztári recepturában. Ilyen és még kiáltóbb eseteket derített ki a helyi befolyásoktól független, központi felülvizsgálata a gyógyszerrendelésnek. A sokat szidott centralizáció ezen a téren lényeges javulást hozott és fog még hozni, aminthogy ennek a centralizációnak igen nagyon üdvös hatása volt a betegsegélyezési szolgáltatások tökéletesítésével szerte az országban. Irányításával és ellenőrzésével javította a betegsegélyezést, kiáltó hiányokat megszüntetett. Jelszavak, néha nagyon üres jelszavak után irányuló közvéleményünk ezt nem akarja méltányolni, de aki ismeri a viszonyokat, az tudja, mi volt a betegsegélyezés sok-sok helyén az országnak a múltban, és mi lett belőle most, a központ ellenőrzése alatt. Még nagy feladatai vannak ezen a téren a centralizációnak. Mi tudjuk, hogy vannak nagy gyártelepek az országban sok száz munkással, ahová még alig hetenkint egyszer jön ki orvos, ahol előmunkás van megbízva azzal, hogy gyógyszereket rendeljen a gyógyszertárból s azokat belátása szerint osztogassa ki a betegeknek. A viszonyok itt is javulni fognak és meggyőződésem szerint bűnös felületesség a központi ellenőrzés hatását ezen a téren lekicsinyelni. A központosításnak véleményem szerint még hathatósabbnak kellene lennie. Az ellenőrzés a gyógyszerrendelések körül tapasztalt túlzásokat mindenütt meg fogja szüntetni. Ez meg fogja javítani a gyógyszerrendelést, mert igazán hatásos gyógytényezők alkalmazására fog módot adni, mert, amint említettem, az Országos Pénztár gyógyszerrendelése igazán szabadelvű, minden megkötöttségét az orvosnak mellőzi, még a 99.000 belügyminiszteri rendeletben a pénztári rendelés számára is megállapított, úgynevezett »dosin«-rende!ést, amely meggyőződésem szerint elavult, néha nem is olcsóbb, és sablonizáláshoz vezethet, sem kívánja meg a pénztári orvosoktól. A beteg gyógykezelésében az individualizálás érvényesüljön. Dele kell majd vinni úgy a pénztári orvosok, mint a tagok tudalába azt, hogy természetes gyógytényezők, a nap, a levegő, a víz, diátetikus eljárások gyakran sokkal hatásosabbak, mint a gyógyszer. A pénztári gyakorlatban is érvényesülnie kell annak az igazságnak, hogy borogatásokat nemcsak gyógyszerekkel, hanem tiszta vízzel is lehet alkalmazni. Ma még keservesen panaszolja a pénztári tag, ha a pénztári orvos neki ilyen természetes gyógytényezőt ajánl és nem rendel neki patikaszert. Pedig egyes világhírű szanatóriumokban nagytekintélyű professzorok milliomos betegeiknek sem rendelnek egyebet, mint napot, levegőt és vizet. Ha törvényrevizióra kerülne a sor, akkor a törvényben kellene a magyar pénztáraknak biztosítani bizonyos tehermentesítést a gyógyszerköltséggel szemben. Németországban, ahol, amint láttuk, némelyik helyen nagyon szigorúan van megkötve a gyógyszerrendelés, azonkívül megvan az a joguk is, hogy kézivétel útján biztosítsák gyógyszerszükségletük egy részét. A lipcsei pénztárnak a kézivétel cikkeire is külön szerződése van a gyógyszerészekkel. A pénztári orvosnak joga van recepten 10 fillérért »ricinusolaj«-at stb. rendelni. Szterényi József elnök: Bocsánatot kérek, hogy megszakítom a t. felszólaló úr eló'adását, de megjegyezni kívánom azt, hogy Németországban nincsen gyógyszerárszabály. Németországban a gyógyszerészet szabad ipar, nem úgy, mint nálunk. Németországban a gyógyszerészet tisztán az engedélyhez kötött iparok közé tartozik, ép úgy mint nálunk egész sorozata van az engedélyhez kötött iparnak, pl. a bérkocsi-ipar, a kéményseprőipar, a korcsma-ipar. Németországban gyógyszertárjogosítvány, ez az igazán középkorba való rendszer, ami nálunk van, nem létezik. Bocsánatot kérek a közbeszólásomért, csak azt a különbséget akartam megállapítani, hogy nálunk és Ausztriában a gyógyszerekre hatóságilag előírt díjjegyzék van, míg Németországban ilyen nincs.