Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A letartóztató és javítóintézetekben foglalkoztatottak baleset-biztosításának rendezése

504 állapíthatja. A biztosítási díjakat a vállalkozók, illetve a kincstár fizeti; a biztosítottak munkabéréből biztosítási díj fejében levonni semmit sem szabad. A befolyt díjakból »rabbiztosítási alapot« létesítenek s ennek a jövedelmeiből, esetleg tőkéjéből fedezik az esedékessé váló kártalanításokat. Kártalanításban részesül a biztosított, illetve hozzátartozói, ha üzemi baleset folytán testi sérülés, vagy halál érte. A kártalanítás áll baleseti segélyből, vagy járadékból. A baleseti segély ingyen orvosi kezelésben, kötő- és gyógyítószerek, valamint gyógyászati segédeszközök kiszolgáltatásában, betegpénzben s esetleg tartáspénzben áll. Ha a biztosított szabadulása után még orvosi kezelésre szorul, az illető intézetnek ingyen orvosi kezelésben kell őt részesíteni. Ha nem részesíthető ingyen orvosi kezelésben, akkor betegpénzt kell részére megállapítani. A betegpénz napi 1 koronától 1'50 koronáig terjedhet. A betegpénz nyújtása helyett azonban a községi elöljáróság is megbízható az ingyenes kezeltetés nyújtásával s ez esetben a községnek fizetendő a betegpénz. Tartáspénzt akkor kap a kiszabadult biztosított, ha a balesetokozta betegség keresetképtelenséggel jár, de sem ideiglenes, sem végleges járadék nem állapíttatott meg számára. A tartáspénz napi 1 korona. Sem tartáspénz, sem betegsegély 20 hétnél hosszabb időre nem adható. Járadékra — munkaképességének csökkenése arányában — szabadulása napjától jogosult a biztosított. A teljes járadék az évi munkakeresmény 60%-a, tehetetlenség esetében 100°/o. A hozzátartozók járadéka is az 1907 : XIX. t.-c. határozmányai szerint van megállapítva. Az évi munkakeresmény azonban fixírozva van és pedig 400 korona minimumban és 600 korona maximumban. Halálos balesetnél a hozzátartozók attól a naptól jogosultak a járadékra, amelyen a kiszabott büntetés teljesen letelt volna, vagy, amennyiben a feltételes szabadságolásnak törvényes akadálya nem volt, amely napon szabadságra bocsájtatott volna az elhalt. Ha a halál nem közvetlenül a baleset után áll be, a hozzátartozóknak a járadékra való joga csak akkor nyílik meg, ha a balesetvizsgáló bizottság megállapítja, hogy a halál a balesetnek közvetlen következménye. Ha már a szabadulás után következik be a halál, akkor ezenfelül csak az esetben, ha a baleset napjától egy év nem telt el. Szándékosság, vagy óvórendszabályok be nem tartása következtében előfordult balesetnél a rabmunka vállalkozó a kincstárnak kártérítéssel tartozik. Ha azonban állami alkalmazott követett el mulasztást, vagy szándékosságot, akkor nem a kincstár, hanem az illető alkalmazott ellen érvényesíthető a kártérítési követelés. A balesetvizsgálatban az intézeti igazgató, orvos és felügyelő vesz részt. Ha arra van gyanú, hogy a balesetet mulasztás, vagy szándékosság idézte elő, akkor a kir. iparfelügyelőt is meg kell hívni. Meg kell hívni továbbá az iparfelügyelőt minden balesetnél, amely a fogház saját ipari üzemében történt. A járadék, segély, vagy tartáspénz tárgyában a balesetvizsgáló bizottság határoz. A határozat csak a járadékra vonatkozólag felebbezhető meg. A felebbezés az Állami Hivatal bírói osztályához kerül, amely hármas tanácsban — elnök, egy közigazgatási, vagy bírói és egy műszaki képesítéssel bíró kinevezett taggal választott ülnökök nélkül — végérvényesen dönt. A járadékos — hacsak a határozatban kifejezetten fel nem mentetett ez alól — évenkint köteles magát felülvizsgáltatni, amikor a járadék csökkentése, vagy megszüntetése tekintetében új határozat hozható. A járadék felemelését a sérült szintén kérelmezheti. A rendelet intézkedik végűi az üzemeknek a balesetelhárítás szempontjából való ellenőrzését illetőleg is. A rendelet f. évi augusztus elsején lép életbe.