Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Szociálpolitika a képviselőházban

494 Munkásügyi Szemle hibás az intézmény olyan okokból, amelyekre kiterjeszkedni most talán felesleges. Az intézmény alapvető, hibás konstrukcióját azonban nem pótolhatja egyesek nagy képessége, egyesek megfeszített jóakaratú buzgólkodása, de meg vagyok győződve, hogy ha a magyar társadalom minden rétege kiveszi az ügy által megkívánt ügyszeretettel és lelkesedéssel a maga részét ebből a nagy munkából, akkor kellő szervezet mellett ez az ügy meg fogja teremni a maga áldásos gyümölcsét. E mellett, t. Ház, meg kell mentenünk az ipart azoktól a veszedelmektől és rázkódtatásoktól, amelyek a sztrájk kérdésének mai rendezetlen állapotával járnak. És gondoskodnunk kell oly törvényes rendelkezésekről, amelyek a munkásoknak a sztrájkhoz való joguk teljes elismerése mellett — mert hisz nem lehet ma már felvilágosodott ember, aki kétségbe vonja azt, hogy a munkabeszüntetés és a munkabeszüntetés céljából való egyesülés olyan kardinális fontosságú joga a munkásoknak, amely nélkül nem jutottak volna életviszonyaik arra a fokra, amelyen ma vannak és amely nélkül jövő boldogulásukat sem tudnák kellő sikerrel munkálni, — ezt a jogot tehát el kell ismernünk bona fide a maga természetes kiterjedésében és nem szabad rossz néven venni, ha ezzel a munkásosztály komoly közgazdasági célokra, saját sorsának javítására él, — mondom, — gondoskodni kell törvényes rendelkezésekről, amelyek megakadályozzák azokat az anomáliákat, amelyek a jog gyakorlatával az ipart folytonos megrázkódtatásnak teszik ki s gondoskodni kell olyan törvényes rendelkezésekről, amelyek a dolgozni kívánó munkásoknak a munkához való jogát és szabadságát minden terrorisztikus kísérlettél szemben hatékonyan megvédik.* Ha a munkásbiztosításról tett miniszterelnöki nyilatkozatot összevetjük gróf Tisza Istvánnak a munkásbiztosításról közölt eddigi fejtegetéseivel, még akkor sem értjüktisztán, hogy tulajdonképpen minó' reformokat tervez az új kormány. A főrendiházban tartott kormánynyilatkozat már kissé részletesebb. Itt ugyanis azt mondotta a miniszterelnök: »Ha jogokat adtunk az ipari munkások nagy tömegének, igyekeznünk kell olyan irányba terelni összes életviszonyaikat, hogy ezeket a jogokat aggály nélkül láthassuk a kezükben, igyekeznünk kell megadni az anyagi függetlenségnek, a szellemi műveltségnek, az erkölcsi intaktságnak és a felelősségérzetnek azon előfeltételeit, amelyek szükségesek ehhez, hogy valóban az ország javára élhessenek a nekik átadott politikai jogokkal. Ebből a szempontból egyik alapvető kérdés a munkásbiztosítás ügyének rendezése, ahol igénytelen nézetem szerint, bármily nehéz feladat is legyen egy már öt év óta életbe lépett intézmény gyökeres megváltoztatása, gyökeresen meg kell változtatni a munkás betegsegélyző pénztár mai állapotát, amely jelenlegi állapot nagyon gyarló módon éri el a biztosítási célt és számos olyan mellékkihatással jár, amelyek nem közelebb, de távolabb viszik azon nagy céltól, hogy a demokratikus jogokkal való öntudatos és célszerű élésre képessé neveljük a munkásosztályt. At kell tehát ezen intézményt olyan irányban alakítanunk, hogy egyfelől jobban biztosítsa a munkások biztosítási érdekeinek ellátását, másfelől azonban a kisebb körökre szorított, a nagy bürokratikus apparátustól megszabadított valódi önkormányzatot nyújtsa a munkásnak, azt az önkormányzatot, amely a közéletnek egyedüli biztos iskolája.* Azt kell ebbó'l következtetnünk, hogy a kormány reformja az országos pénztár ellen irányúi, s ennek további fejlődése helyett inkább a kerületi és vállalati pénztárakra kívánja a súlyt helyezni. Erre mutat az a körülmény is, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségében Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő' ily irányú kijelentést tett, megnyugtatásul azoknak, akik Tisza reformjától a vállalati pénztárakat és a munkaadóknak részvételét az önkormányzatban féltették. A miniszterelnöknek a sztrájk kérdésben tett nyilatkozatával foglalkoznunk e helyen alig szükséges. A sztrájkjog elismerése örvendetes a munkások szervezkedése és helyzetének további megjavíthatása szempontjából, az úgynevezett „dolgozni akarók védelme'1 azonban nagyon illuzióriussá teszi a sztrájkhoz való jogot. Erről különben legutóbb is írtunk. A képviselőház június 17-én tartott ülésén az üzleti záróráról szóló törvényjavaslatot tárgyalták.