Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

486 Munkásügyi Szemle A tisztelt előadó úr gyönyörű adatokat sorol fel a leipzigi pénztár évi jelentéséből, hogy mily sok tagot küldtek különböző szanatóriumokba és fürdőkbe, azonban néhány körülmény kikerülte figyelmét. Első sorban az. hogy a szanatóriumi kezelés és a gyógyfürdőben való kezelés között lényeges különbség van s míg a zárt szanatóriumok ellen soha senki részéről sem merült fel kifogás, sőt ellenkezőleg a zárt szanatóriumok mentől sűrűbb igénybevételét mindannyian kívánatosnak tartjuk: egészen másképp áll a helyzet az u. n. gyógyfürdőkkel, amelyek, ha bizonyos esetekben feltétlenül szükségesek is, de nagyon sok esetben éppen a tag érdekében más gyógytényezőkkel sikeresen helyettesíthetők. A másik körülmény az, hogy nem mutatta ki, hogy a gyógyfürdők költségeit teljesen a leipzigi pénztár fizette-e, avagy a tagnak csak engedélyt adott a gyógyfürdőben való kezeltetésre és ennek költségeihez csak másfélszeres táppénzzel járult-e hozzá, amint ez Németországban általában szokásos. Németországban 23 ezernél jóval több betegsegélyző pénztár van és ezeknek működé sére nem lehet következtetést vonni a legnagyobb, a legkiválóbb és a leggazdagabb pénztár működéséből. A viszonyokat ismerve, tudjuk, hogy a 23.000 pénztár között alig 100—150 van, amelynek kimutatásaiban a tisztelt előadó úr ily szép adatokat találna. Végül a tisztelt előadó úr felemlítette, mint nagyszabású dolgot, hogy a leipzigi pénztár 40.000 fürdőjegyet szolgáltat ki a tagoknak. Ezzel szemben én hivatkozhatnám a budapesti pénztárra, amely az elmúlt esztendőben 273.000 darab fürdőjegyet adott ki a tagoknak és családtagoknak, de ebből semmi különösebb következtetést levonni nem akarok. Még csak felemlítem, hogy a német és az osztrák törvény sehol sem beszél fürdőkről. A mintaalapszabályokban sem sorolja ezt fel a többi segélyezési szolgáltatás között, valószínűleg azért, mert ezt oly gyógyászati eszköznek tartja, amelyet éppúgy nem kell külön megemlíteni, mint a többi gyógytényezőt. A gyógyászati segédeszközökre nézve a t. előadó úr utalt múltkori felszólalásomra s előadásában azt mondotta, ha számszerűleg nem is, de valamelyes igazam van, mert a német judikaturában a gyógyászati segédeszközök költségbeli határhoz kötve nincsenek s a német judikatura megad fűzőket, támasztókat stb. Ezzel szemben újra ki kell jelentenem, hogy a német betegsegélyző pénztárak mindezt nem adják meg. Én pedig a betegsegélyző pénztárakról beszéltem s, hogy mennyire igazam volt számszerűleg is, hivatkozom a német törvény alapján hozott következő rendelkezésekre: »Die áhnlichen Heilmittel dürfen nicht kostspieliger sein, als Brillen, Bruchbánder etc. (Arbeiterversorgung 1891. S. 577.), Wein, Mineralwásser u. s. w. können, sofern nicht laut §. 21. erweiterte Bestimmungen Platz greifen, auf Grund des §. 6 nicht gefordert werden. (§. 21. a segélyek kiterjesztéséről). Stelzfuss (im Anschaffungspreise von 70 M) kein áhnliches Heilmittel (Entscheid. d. Bad. Verw. Gerichtshofes 30. XI. 1908.) keiner Verpflichtung der Krankenkasse auch nur eines Teiles des Anschaffungspreises. Künstliche Gebisse gehören zu den Heilmitteln, (§. 6 Abs. 1.) doch nur dann, wenn derén Beschaffung minderkostspielig ist. (Höchstsatz 20 M.) Az új német törvény 182., 187. és 193. §-ai rendelkeznek a gyógyászati segédeszközökről. Stier-Somló kommentárja szerint az >Andere kleineren Heilmittel* alatt a törvény mindazokat az eszközöket érti, amelyek a betegségi állapot gyógyításához és enyhítéséhez szükségesek. A költségek maximális határa körülbelül 20 Mk.1) A Reichsversicherungsordnung alapján most kibocsátott minta alapszabályok 20. §-a pedig így rendelkezik: »/. Als Krankenhilfe wird gewáhrt: 1. Krankenpflege vom Beginn der Krankheiten: sie umfasst árztliche Behandlung und Versorgung mit Arznei, sowie Brillen, Bruchbánder und anderen kleineren Heilmitteln (bis zum Höchstbetrage vom 30—40 Mk.) sowie auch andere als kleine Heilmittel, námlich und Krankenkost. Die Kasse kann auch einen Zuschuss bis zur Höhe von 30—40 M für grössere Heilmitteln gewáhren.« ') Reichsversicherungsordnung : Handausgabe mit Anmerkungen. 154. old.