Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

475 szolgáltatásával állítjuk szembe a mienket, amelyeknek mintájára a kötelező biztosítást Magyarországon is megalkották. Lássuk tehát, hogy minő segélyeket biztosít a törvény nálunk és a külföldön. I. Ingyen orvosi segély a régi magyar törvény szerint minimálisan húsz hétig szolgáltatandó. Az új magyar törvény ugyanígy intézkedik. Ugyancsak ennek megfelelőleg határozza meg az orvosi segély minimumát az osztrák régi törvény. Az osztrák új törvényjavaslat az ingyen orvosi segély minimális tartamát egy évben állapítja meg. A német régi betegsegélyezési törvény és a német új biztosítási rendtartás a 26 heti tartamot mint minimumot állapítja meg. II. Ingyenes szülészeti támogatás a régi és az új magyar törvény szerint szolgáltatandó. Az osztrák régi törvény csak szülészeti támogatást engedélyez, az új osztrák törvényjavaslat teszi csak hozzá ezen rendelkezéshez, hogy »mit Inbegriff des geburtshilflichen und Hebammenbeistandes.« A német régi törvény, valamint az új rendtartás is a szülészeti segélyekről, a minimális segélyek között nem intézkedik. III. Gyógyszer és gyógyászati segédeszközök (szemüveg, mankó, sérvkötő stb.) a régi magyar törvény szerint 20 hétig szolgáltatandók. Az új magyar törvény időtartam tekintetében itt sem változott, csak a szolgáltatások körét terjesz tette ki, amennyiben »ingyen gyógyszerekre, fürdőkre, gyógyvizekre és a szükséges gyógyászati segédeszközökre (szemüveg, műláb stb.)« jogosítja a tagot. Az osztrák régi törvény a szükséges gyógyszerek és egyéb gyógyászati segédeszközökről beszél, az új javaslat ellenben kiegészíti e régi törvény meghatározását a következőkkel: >einschliesslich der zur Wiederaufnahme der Arbeit etwa erforderlichen Prothesen, Bruchbánder etc.« A német régi törvény és új törvényjavaslat ugyanezen szolgáltatások minimumát 26 heti időtartamban határozza meg. IV. Táppénzt a régi, valamint új magyar törvény minimálisan húsz heti időtartamra állapítja meg, az átlagos napibér 50°/«-ban, de csak abban az esetben, ha a keresetképtelenséggel járó betegség a megbetegedés napjától kezdődőleg legalább három napig tart. A régi osztrák törvény a szolgáltatandó táppénz nagyságát az átlagos napibér óO^/o-ában állapítja meg. Az új osztrák javaslat szerint táppénz egy teljes évi időtartamra szolgáltatandó a megbetegedés második napjától kezdődőleg ugyancsak az átlagos napibér 60°/o-ban. Munkaszüneti nap sem kezdetén, sem végén nem számít. A német régi törvény a táppénzt a betegség harmadik napja után 26 hétig a napibér 50%-ban állapítja meg. Az új német rendtartás szerint a táppénz szintén a betegség harmadik napja után 26 héten át szolgáltatandó. Amennyiben a beteg egyszer már kimerítette a 26 heti betegsegélyt úgy, de csak ugyanabban az évben, a 26 hét 13-ra redukálható. Ünnepre és vasárnapra nem jár táppénz, csak alapszabályok adhatják meg mint a minimálison túlmenő segélyt. V. Gyermekágyi segélyt a régi magyar törvény a lebetegedés első napjától kezdődőleg minimális négy hétre és a táppénznek megfelelő összegben határozza meg. Az új magyar törvény ugyanezen szolgáltatást 6 heti időtartamra emeli fel. Az osztrák régi törvény a gyermekágyi segélyt minimális segélyként nem határozza meg. Az új osztrák törvényjavaslat intézkedése e szolgáltatásra nézve túlmegy az új magyar törvényen. E törvényjavaslat szerint u. i. a betegágyas nőnek munkaképtelensége idejére — ami azonban a maximális 4 hetet meg nem haladhatja — másfélszeres táppénz szolgáltatandó. Amennyiben a munkaképtelenség 4 hétnél tovább tart, úgy egyszerű táppénz, a táppénzidő teljes tartamára. A német régi törvény és az új rendtartás is, a gyermekágyi segélyt 8 hétig szolgáltatja a rendes táppénz magasságáig, vagy a tag kívánatára e helyett házi ápolást nyújt, esetleg a gyermekágyas otthonban való elhelyezésre jogosít. VI. A temetkezési segélyt az új és régi magyar törvény egyformán az elhalt tag járulékának kiszámításánál alapul vett átlagos napibér húszszorosában állapítja meg. Ugyanígy rendelkezett a régi osztrák törvény is. Az osztrák új törvény ezzel szemben a táppénz harmincötszörös összegében állapítja meg a temetkezési segélyt, de legalább is 24 K-ban. A német régi törvény és új törvényjavaslat a temetkezési segélyt a napibér húszszorosára teszi. VII. A családtagok orvosi kezelése tekintetében csak az új magyar törvény rendelkezik. Megfelelő rendelkezést kötelező gyógykezelésre sem az osztrák, sem a német törvényekben, illetve törvényjavaslatban nem találunk. Látható tehát, hogy a minimális szolgáltatások tekintetében a magyar tör?