Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 11. szám - Adatok a szem balesete elhárításának kérdéséhez
Munkásügyi Szemle 467 kolt 646.736 K leszámítása után 2,845.215 K volt. Valószínű, hogy kedvezőbb gazdasági viszonyok beálltával a pénztár anyagi helyzete is javul, de az igazgatóság annak kifejtése mellett, hogy a maga részéről az összes célravezetőnek tetsző intézkedéseket megtette, kétségtelennek látja, hogy a járulékhátralékok ügyének végleges megoldása csak megfelelő törvényes intézkedéssel történhetik. Jellemző a viszonyokra a pénztár jelentésében közölt ama adat, hogy 91 árverés alapján, amelyet 122.297 K járulék behajtása érdekében tartatott a pénztár, 7.096 K folyt be a pénztárba. A ^Szociális biztosítási jog« a Műegyetemen. Dr. Halász Aladár ügyvéd, az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár ügyész-titkára május hó.28-án tartotta a m. kir. József-Műegyetemen Rados Gusztáv rektor és K. Jónás Ödön^prorektor, Nagy Virgil dékán s szépszámú érdeklődő közönség előtt az »Állami alkalmazottak szociális biztosítása* című magántanári próbaelőadását, amelyet a jelenlévők élénk tetszéssel fogadtak. Dr. Halász magántanári képesítése a »Szociális biztosítási jog* című tanszékre szól s a Műegyetemen újonnan szervezett »Közgazdasági szakosztály« keretében foglal helyet. E szakosztály keretében előadásait a jövő tanévvel rendszeresen megkezdi. A munkásbiztosítási törvény revíziója. A győri kereskedelmi és iparkamara a május hó végén tartott rendes közgyűlésén tárgyalván a nagyváradi kamarának az 1907 : XIX. t.-c. sürgős revíziójára s a pénztárak állami kezelésbe vételére irányuló felterjesztését, a következőleg határozott: Az 1907 : XIX. t.-c.-kel megalkotott munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárak állami kezelésbe vételére irányuló kérelmet, amely a kereskedő- és iparososztályok egyhangú óhaja, a kamara a maga részéről szintén a legsürgősebben megoldandó feladatok egyikének tartja s így a megkereső társkamarának az 1907 : XIX. t.-c. ily irányú gyökeres revíziójára irányuló kérelmét a maga részéről a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz intézendő felterjesztéssel támogatja. Pénztári pénzbeszedő, mint végrehajtó. A kolozsvári ipartestület feliratilag kérdést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, vájjon helyesli-e azt az eljárást, hogy egyes kerületi munkásbiztosító pénztárak a pénzbeszedőiket végrehajtókká neveztették ki, jóllehet az 1907 : XIX. t.-c. rendelkezései szerint a járulékok közigazgatási úton, közadók módjára hajtandók be. A kereskedelmi miniszter, arra való hivatkozással, hogy a belügyminiszter hasonló ügyből kifolyólag kimondotta, hogy a biztosításra kötelezettek után fizetendő tagsági járulékok nem fizetés esetén a törvény 46. §-a értelmében közigazgatási úton, közadók módjára hajtatnak be s a behajtásra az 1883 : XLIV. t.-c. 52. §-a szerint a községek, városok, szolgabírók, esetleg az állami közegek vannak hivatva, az 1.939/913. VI. D. sz. leiratában hangsúlyozta, hogy az az eljárás, hogy a pénztárak tisztviselői a járulékok behajtásánál, mint végrehajtók alkalmaztassanak, törvénybe ütközik. A közigazgatási hatóságoknak tehát erre megbízást adniok nem szabad s felhívta K. város polgármesterét, hogy e törvénytelen eljárás megszüntetésére a szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg. A miniszter e leiratáról a kolozsvári ipartestület a társtestületeket köriratban értesítette. Az ipartestület e köriratával nyilván azt akarja elérni, hogy ott, ahol a közigazgatási hatóság már helyt adott a pénztár azon kérelmének, hogy végrehajtóul saját közegét alkalmazhassa, illetve a közigazgatási hatósággal azt kineveztesse, e rend felbomoljon. Sajnálatos tény, hogy az ipartestületek nem hogy segítenék a pénztárakat működésükben, hanem gáncsot vetnek elé. Bűnvádi feljelentés az Országos Pénztár ellen. Az úgynevezett munkásbiztosítási ügyvivőségek működését tudvalevőleg az Országos Pénztár lehetetlenné kívánja tenni s a kerületi pénztárak útján körrendeletben értesítette a munkaadókat, hogy minden felvilágosítást s útbaigazítást az Országos Pénztár készséggel megad, nincs szükség tehát az ügyvivőkre, akiket a pénztár elnöksége hivatalos helyiségeiből is kitiltott. E miatt egy ilyen »ügyvivőség£ vezetői — az Országos Pénztár két elbocsátott díjnoka — bűnvádi feljelentést tettek Garbai elnök s Sarkadi igazgató ellen, hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolván őket. Az ügy dr. Sándor László rendőrtanácsoshoz került, aki csakhamar megállapította, hogy itt nem visszaélésről, hanem az Országos Pénztár nagyon helyes és törvényes hatáskörében tett intézkedéséről van szó, amely ellen jogorvoslatot a pénztár igazgatóságánál, vagy felettes hatóságánál lehet keresni. A feljelentés