Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 11. szám - Adatok a szem balesete elhárításának kérdéséhez
Munkásügyi Szemle Ha a kezelési költségeket szembeállítjuk a taglétszámmal, akkor a következőket látjuk: Az 1.000—2.000 taglétszámmal biró pénztárak kezelési költségeinek az összjövedelemhez viszonyított átlagos arányszáma 30'5()/'s a 2.000—3.000 átlagos taglétszámmal biró pénztárak átlaga 2l*3ü/o, a 3.000 — 4.000-es pénztáraké 25"8°/o, a 4.000—5.000-es pénztáraké 26*8 7°, az 5.000— 6.000-es pénztáraké 21'6ü/o, a 6.000 - 7.000-es pénztáraké 21'2°/o, a 7.000 — 8.000-es pénztáraké 20,6°/o, a 8.000 —9.000-es pénztáraké 29'5u/o, a 9.000— 10.000-es pénztáraké 21-5°/o, a 10.000-11.000-es pénztáraké 24,5°/o, a 11.000 — 12.000 es pénztáraké 26*3%>, a 12.000—13.000-es pénztáraké 187°/o, a 13.000— 14,000-es pénztáraké 18'0"/o, a 14.000 —15.000-es pénztáraké 18'8u/°, a 15.00016.000-es pénztáraké 20'7°/o, a 20.000—21.000-es pénztáraké 18*l°/o, a 24.000— 25.000-es pénztáraké 19'6u/u, a 25.000—26.000-es taglétszámmal biró pénztárak átlaga 19'2u/o; 26.000-nél nagyobb taglétszám 1 kerületi pénztárnak, a budapesti pénztárnak volt s ennek kezelési költsége H'9°/o. A segélyezési és kezelési költségeken kivül a pénztáraknak »vegyes kiadások« címén 853.299 K kiadásuk volt, amely összeg az összjövedelem 27, a járulékjövedelemnek pedig 2"8°/°-a volt. • ^ • • • iiiiiiiimi SZEMLE. •••••••BOB " B MUNKÁSVÉDELEM. Munkásvakáció, különös tekintettel a fémipari viszonyokra. Stuttgartban jelent meg egy ilyen című füzet, amely ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozik. Munkások és mindenfajta alkalmazottak rendszeres szabadságolásáról tulajdonképpen ma már írni is fölöslegesnek kellene lennie, hiszen polgári orvosi tekintélyek is hangsúlyozzák ennek szükségességét. Minthogy azonban ezt is csak lassan és fokozatosan lehet kiküzdeni, az érdekelt felek között még nem egyszer lesz vita tárgya. Egy 1912-iki felvétel adatai vannak a füzetben feldolgozva. A német fémiparban 1908-ban 138 üzemben 13.579 munkás kapott szabadságot, 1912-ben pedig már 389 üzem 34.257 munkása részesedett benne. Ha lassú is, de mégis kimutatható az emelkedés, amihez a füzet a következő megjegyzést fűzi: A szakszervezetek által képviselt hatalom a munkások olyan kívánságainak teljesülését is megfogható közelségbe hozza, amelyek eddig az álom országába tartoztak. Miután a szakszervezetek az évi szabadságolás nagy egészségügyi előnyeit felismerték, sok alkalommal hangzott el a megvalósulását célzó követelés. És az üzemek egész sorában jutottak a munkások szervezetük segélyével évenkénti szabadsághoz. A szabadságot élvező munkások közül legkedvezőbb a mechanikusok arányszáma és itt is csak 14"l°/o-ot tesz ki ez a szám. Ennek oka részben az, hogy a legtöbb munkaadó csak azoknak a munkásoknak ad szabadságot, akik az év folyamán semmi címen sem mulasztottak. Komplikált munkát végzők, vagy a többi munkások felügyeletével megbízottak azonban ilyen zaklatásoknak nincsenek kitéve, mert őket éppen a szabadság megadásával akarják a vállalathoz kötni. A szabadság elnyerésének módozatait és annak tartamát illetőleg a legfurcsább, egyben legszomorúbb példákra akadunk. Vannak üzemek, amelyekben csak 40 évesek kapnak szabadságot, 30 évesnél idősebbeket azonban egyáltalán nem vesznek munkába. Volt egy üzem, amelyik 25 évi munka után egy szabadnapot engedélyezett. A tarifaszerződésekben a fémmunkások minden fémmunkás számára évenkint nyolc napi szabadságot követelnek a munkabér csorbíttatlan fizetése ésminden egyéb feltétel mellőzése mellett. Húsipari munkások védelme a túlhosszú munkaidő ellen. A porosz kereskedelemügyi miniszter f. évi ápril 28-i kelettel rendeletet bocsátott ki, amelyben utasítja az iparfelügyelőkeí, hogy a húsipari üzemeket a munkaidő tekintetében szigorúbban ellenőrizzék. A munkástatisztikai tanács még 1905-ben felvételeket eszközölt a húsipari munkások munkaidejére vonatkozólag. Akkor úgy határozott a tanács, hogy az egész birodalomra kiterjedő hatálylyal nem tartja