Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Jelentés az Országos Pénztár Közgyűléséhez

Munkásügyi Szemle 23 mutatkozik, mégsem lehet ezt az egészségügyi viszonyok rosszabbodásának betudni, hanem inkább amellett bizonyít, hogy a tagok jogos igényei egyre pontosabban nyernek kielégítést. Igazolni látszik ezt az évi jelentés 53. lapján közölt külföldi hasonló adatokról szóló kimutatás, mely szerint Ausztriában 1909-ben 9 28 és Németországban 8'26 betegségi nap esett egy-egy tagra, tehát a mi 1911. évi százalékunknál még jóval több, holott tudnivaló, kogy külföldön a közegészségügy fejlettebb és úgy a betegség-, mint a balesetelhárítás érdekében is nagy áldozatokat hoznak, nem úgy mint ma még nálunk. Érdekes adatként említem fel, hogy 191 l-ben a keresetképtelen betegek átlagos napi száma 19.950 volt, tehát közel 20.000 egyén ellátásáról — sok esetben még családtagjaikról is — kellett naponta az Országos Pénztárnak gondoskodni és emellett gyógykezelni a keresetképes betegeket és családtagokat is, akiknek száma bizonyára legalább is megkétszerezik a keresetképtelenek számát. Azokkal a dolgokkal, melyek különben is határozati javaslat alakjában feküsznek a közgyűlés előtt, már időkímélés szempontjából is külön foglalkozni nem akarok és így az orvos-kérdésről röviden csak annyit jegyzek meg, hogy^ rövid időn belül a teljes és végleges rendezés várható, amennyiben az Állami Munkásbiztosítási Hivatallal egyetértőleg a tárgyalások folynak. A tisztviselők szolgálati, fegyelmi és illetményszabályzata szintén rövid időn belül lesz elintézve, amely után a nyugdíjszabályzat is végleges állapotba jut. Á gyógyszer és kötszerek szállításának ismertetése elég bőven meg van az évi jelentésben, itt csupán azt emelem ki, hogy mióta az Országos Pénztár a gyógyszer, kötszer és ásványvíz szállításait ellenőrzi, nemcsak gazdasági előnyöket ért el, hanem a tagok igényeit e tekintetben is jobban láthatta el. A retaxálás adatai szerint 1911. évben minden száz vény közül esett a kerületi pénztáraknál a családtagokra 29; a vállalatiaknál 34, magánegyesületieknél 30. Nálunk esett egy tagra 3 K 23 f. gyógyszerköltség; Ausztriában 2 » 54 » Németországban .... 4 » 43 » Ezekből az adatokból az látszik, hogy legdrágábbak e segély kiszolgáltatásnál a németországi, legolcsóbbak az Ausztria területén működő pénztárak ; habár mint fentebb kimutaítuk/az Országos Pénztár egy-egy tagjára több költség esik, mint Ausztriában. Ha a családtagok gyógykezelését is figyelembe veszszük, és a családtagok számát is beleszámítjuk a taglétszámba, akkor Ausztriával e tekintetben nemcsak, hogy kiálljuk a versenyt, noha ott kedvezőbb a taksa, mint nálunk, hanem még kereken tagonkint 30 fillérrel kevesebbet költünk. Egy-egy vény átlagos értéke 1911-ben 83 fillér volt. A segélyszolgáltatás két neme fejlődött ki úgyszólván feltűnően az Országos Pénztár égisze alatt: az egyik a rendelő-intézetek, a másik a gyógyfürdők igénybevétele körül. A vidéken ma már 51 rendelőintézetben nyernek tagjaink szakszerű orvosi ellátást és a gyógyfürdők jótékony hatását 191 l-ben ötszázan élvezték csak a központi beutalás szerint, de ezeknek száma, különösen 1912-ben, hozzászámítva a nem központilag beutalt betegeket is, megközelíti a 4.000-et. A decentralizált, régi pénztárak — néhány kivétellel — ezeket a segélyeket nem nyújthatták és, legyünk őszinték, a mostani állapot, amely csak átmeneti állapotnak mondható, sem tartható, és azon törekvésünknek, hmely a gyógytelepek, üdülőhelyek, szanatóriumok létesítését célozza, rövid időn belül valósulni kell.