Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

Munkásügyi Szemle 107 mire a bíró azt mondta, hogy 280 korona nem sok, hisz olyan szépen meggyógyult a tag ujja s oly gazdag intézetnek ez nem is pénz, ezt az összeget oly nagy pénztár megfizetheti. A pert el is vesztettük elsőfokon és csak másodfokon nyertük meg. Továbbá igen üdvös, igen megnyugtató volna, ha a választott bírák állandóak volnának, nem pedig minden 3 évben változnának, mert legalább is egy év szükséges ahhoz, hogy megértse, átérezze a törvény szellemét, mert a törvény átérzése nélkül bíráskodni teljesen lehetetlen. Szterényi József elnök: Következnék Kiss Adolf igazgató úr, aki azonban hosszabb időt kíván igénybe venni. Minthogy az idő nagyon előrehaladott, talán legcélszerűbb, ha az ő előadását a jövő alkalomra halasztjuk. Felmerült az az indítvány, amelyet magam részéről köszönettel fogadok, a tisztelt előadónk, Vályi Sándor ítélőtáblai bíró, választott bírósági elnök úr részéről, hogy a választott bírósági fejezetre vonatkozó tárgyalásaink végezte előtt vegyen alkalmat magának az egyesület, illetve a teljes ülés, hogy hallgassa végig egy-két ilyen választott bíróság elé tartozó ügynek a tárgyalását, hogy azon impresszió, alatt, amelyet a tárgyaláson nyer, fejezze be azután ezen tanácskozást. Én nagy köszönettel fogadom ezt a meghívást és melegen ajánlom a tisztelt teljes ülésünknek, mert azt hiszem, hogy mindannyian csak okulni fogunk és az ott nyerendő tapasztalatok kétségkívül bizonyos befolyással is lesznek a további tárgyalásainkra. Kiss Adolf igazgató: Igen tisztelt értekezlet! A mai értekezleten hivatkozás történt, sőt egyik napilapban is kemény támadásoknak volt kitéve egyik tagtársunknak, Szemenyei Kornélnak múltkori felszólalása és különösen az öncsonkításra vonatkozó kijelentése. Úgy ,vettem észre, hogy őt oly kijelentésért támadják, amit egyáltalán nem tett. Ő egyáltalában nem mondotta, hogy a baleseti járadék liberális megállapítása öncsonkításra vezet. Ő szószerint, hiteles gyorsírói feljegyzések szerint azt mondotta, hogy amennyiben 100°/'-os kártalanítás adatnék a mai 60uA-os kártalanítás helyett, ez öncsonkításra vezethetne. Csak ennyit mondott és ez egészen más, mint amit az ő szájába adtak. Igaz, arra is hivatkozott, hogy egy esetben, sajnos, egészen unintelligens román famunkásnál öncsonkítás gyanúja miatt kénytelenek voltak vizsgálatot indítani. Ámde sem ebből, sem előbbi kijelentéséből, sőt egész felszólalásából nem lehet az ő antiszociális gondolkodását, mint amivel vádolták, megállapítani. Minthogy, legnagyobb sajnálatomra, Szemenyei tagtársunk a mai ülésen nem vehet részt, kötelességemnek tartottam, bár megbízás nélkül, a helyreigazítást. Szterényi József elnök: Nekem úgy látszik, legalább a látszat arra enged következtetni, hogy engem az elnöki székben mulasztás terhel. Én sajnálatomra nem olvastam, én csak itt értesültem az ülés alatt, hogy Szemenyei tagtársunkat múltkor itt tartott beszédéért a »Népszava« súlyosan megtámadta és antiszociális felfogással és hasonló érzülettel vádolta. Nem olvasván a közleményt, természetesen nem reflektálhattam arra, mert az én kötelességem lett volna megtenni ugyanazt, amit most Kiss Adolf úr tett meg. De hozzáteszem, én azt a bizonyos elnöki kötelességmulasztást nemcsak erre a részére az ügynek értem, hanem arra is, hogyha Szemenyei úr a neki imputált kijelentést itt megtette volna, akkor kötelességem lett volna, innen erről a helyről, mint más alkalommal tettem, midőn más társadalmi osztály meggyőződésem szerint nem helyesen, aposztrofáltatott, vagy sértő szándékot véltem látni, meg kellett volna tennem Szemennyei tagtársunk nyilatkozata után is a munkásosztályt illetőleg, ha ugyanis így nyilatkozott volna, mert egyenlő mértékkel kell mérni. Én észrevétel tárgyává tettem minden alkalommal tanácskozásaink nivója és a lehető egyetértés fenntartása érdekében a munkaadók ellen intézett