Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

104 Munkásügyi Szemle biztosítás terén maradunk, akkor annak a célja csak az, amit az imént említettem, hogy a munkában megbetegedett munkást, hogy úgy fejezzem ki magamat, az ipari betegséget értve, tehát akár a munka természetéből folyó betegséget, akár a véletlen betegséget véve, a mi törvényünk szerint 20 hétig, vagy más államokban 13 — 14 hétig gondozza. Ha ez a célja a munkásbiztosításnak, akkor ezzel az intencióval a fürdőzés fogalma a be­tegsegélyezésben, úgy amint a gyakorlatban kialakult, ellenkezik, mert hisz az ily fürdőzés ritka esetben szól muló bajokra, a 20 héten belül gyógyu­lókra, legnagyobb része szervi bajokból áll elő, vagy táplálkozási bajokból, vagy a súlyos életviszonyok állandó bajaiból, melyekre a betegség elleni biztosítás nem lehet alkalmas orvosszer. Egészen más az eset a baleset­biztosításban. A balesetbiztosításban a fürdőzés a munkaképesség vissza­nyerésének egyik eszköze; ugyanily eszköze az ú. n. üdülés, amely szin­tén a fürdőzés fogalma alá esik, hogy a ma időleges munkaképtelenségben szenvedő munkás munkaképtelenségi foka csökkentessék annyira, hogy egyrészt emelkedjék annak a sérült munkásnak a munkaképessége, más­részt csökkenjen a munkásbiztosítási pénztárnak az az anyagi terhe, amely ezzel a kártalanítással jár. A fürdőzés és a fürdő kérdésében tehát a tör­vény szövegezése alkalmával kettős szempont állott előttünk és én anélkül, hogy véleményt akarnék ma mondani a gyakorlatról, akár helyeslőleg, akár elitélőleg, szükségesnek tartottam, miután a kérdés felmerült, ezt konsta­tálni. Ehhez annyit mégis hozzátennék, hogy ha korlátlan anyagi eszközök­kel állanánk szemben, ha a fürdőztetés eszközei úgy állanának rendelkezésre, hogy nem terhelnék meg a többi munkást és a munkaadókat, aki ennek a kedvezményébe nem jutna, ebben az esetben természetesen lehetne a tör­vény alapintencióit tovább fejleszteni, bár természetes, eleget nyújtani ezen a téren sem lehetne. De miután az egyik oldalon állnak a teljesítmények, melyeket a másik oldalon álló járulékokkal kell fedezni, melyek maximális határa meg van állapítva, meg kell találni azt a középmértéket, amely a törvénynek intenciója volt. Mert amikor maximum 4u/°-ra — az eredeti tervezetben 5% volt — tettük a járulékot, amelyet meg nem haladhat, akkor természetesnek fogják találni, hogy a másik oldalon nyujtandóknál is meg akarta szabni a törvényhozó azt a maximális határt, amelyen túl a szolgáltatmányok sem menjenek. Hiszen itt van, hogy egy másik esetre utaljak, a közigazgatási bíróság gyakorlata a családtagok kórházi ápolása dolgában. Azt hiszem, senki sincs, aki a munkásbiztosítással foglalkozott, aki állíthatná, hogy valaha intencionálva volt a családtagok kórházi ápolása is magában a törvényben. Ez egy, a törvénynek talán nem elég szabatos szövegezéséből levont rendelkezés, míg a törvény a családtagok gyógyítá­sánál abból indult ki, hogy az az orvos, aki a családhoz jár, ha a munkás családjában beteget talál, gyógyítsa azt is. Mi a munkás családját is be akartuk vonni a jobb egészségügyi ellátásba, de soha eszünkbe nem jutott, hogy a családtagok kórházi ápolását szabályozzuk, illetőleg ezt a törvényben provideáljuk. Ez is egyike azoknak a bizonyos túlhajtásoknak, amelyre szükséges­nek tartottam rámutatni, miután erre provokálva lettem; ilyenek okozzák azt, hogy a pénztár anyagi helyzete megzavartatik, mert oly terheket ró a gyakorlat reá, melyekre a törvényhozó sohasem gondolt. Dr. Friedrich Vilmos, a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár főorvosa: A választott bíróságok a munkásbiztosításnak igen fontos szervei és így nem tartanám helyesnek, ha orvosi szempontból néhány rövid megjegyzést ne fűznék e tárgyban hallott előadáshoz és a vitához. Mi, orvosok, amennyire a pénztárnál biztosított betegekkel és sérültekkel szorosabb kontaktusban vagyunk, azt tapasztaltuk Dudapesten, de a vidéken is, hogy a választott bíróság intéz­intézménye, mint ilyen, teljesen bevált. Bevált orvosi szempontból is, mert nekünk orvosoknak lelkiismeretben megkönnyebbülést nyújt igen sok esetben ; tudjuk ugyanis, hogy betegség esetén a munkaképesség, baleset esetén a kártala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom