Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

102 Munkásügyi Szemle hetlenül azonos szempontok alá eső gyógyintézet. Erre vonatkozólag elnök úr őnagyméltósága nagy jelentőségű nyilatkozatot tett ezen ülésünk előtt, melynek tartalmát igazán nagy értékű volt volna a munkásbiztosítási jogszolgáltatás kezdete előtt ismernünk. Ez az, hogy tőle távol állott mai munkásbiztosítási jogunk kodifikálásánál a betegségi segélyek között szereplő »fürdő«-nek értelmét olybá venni, hogy az a természetes gyógyfürdő székhelyén való fürdőzést jelent. Bírótársaimmal együtt mindig szemünk előtt tartottuk, hogy a fürdő igen költséges betegségi segély és nagyon óvakodtunk tőle, hogy a munkásbiztosítási felsőbíróságnak fürdősegélyt tárgyazó ítélete bármilyen visszaélésre nyújtson csábítást, vagy csak lehetőséget is. Adminisztrácionális rendelettel is törekedett az Állami Hivatal gátat vetni a túlköltekezésnek, mikor 34. sz. alatt elrendelte, hogy a pénztárak csak orvosi tanácsuk által feltétlenül szükségesnek minősített esetben adhatnak fürdőzési betegsegélyt. De, amidőn sem magának a törvénynek szövege, sem a törvényjavaslat indokolása a >fürdő« szónak értelmét közelebbről meg nem határozza és semmiféle kijelentéssel meg nem világítja, amikor a gyógykezelési gyakorlat általában fürdő alatt nem pusztán a vízzel telt kádat érti, hanem sokféle változatát azoknak a test felhámján keresztül a szervezetre ható befolyásoknak, amelyek gyógyerejűek s bizonyos kórok megszüntetésére szükségesek (iszapfürdő, villanyos fürdő, légfürdő stb.) s némely esetekben ezektől csak akkor reméltet sikert, ha a beteget azon körülmények közé juttatjuk, amelyeknek csak összhatása kecsegtet az egészség visszaállításának sikerével, ezt az összhatást pedig csak a kellően berendezett gyógyfürdő színhelyén lehet elérni, ha végül az állami munkásbiztosítási orvosi tanács képviselői kijelentik, hogy a beteg igénylőnek egészsége másképp helyre nem állítható, mint a gyógyfürdő színhelyén annak fölszerelését igénybevéve és hasznosítva, az ott uralkodó diétának kikényszerítése és a munkásnak meglévő egészségtelen lakásából és életviszonyaiból bizonyos időre való kiragadása mellett, mert egészségrontó életviszonyai között puszta táppénzéből meg nem élhetne, bizonyára elpusztul: akkor a munkásbiztosítási bíróság a törvénynek mai ruganyos kitétele mellett nem zárkózhatott el attól, hogy a fürdőt a gyógyhelyen való fürdőzés alakjában ítélje meg. A bíróságnak nem állott módjában kivált a munkásbiztosítási bíráskodás legelején, de még ma sincs módjában eldönteni, vájjon a fürdőnek ilyen jellegzetes esetekben való adása mellett kibirja-e a pénztár vagyoni egyensúly mellett a terheket ? Ezt különben is csak a jövő fogja megmutatni. A segélyezési joggyakorlatot tehát e tekintetben alig érheti hibáztatás. Ha a vagyoni egyensúly érdeke rákényszerít a fürdő szónak szűkebb értelmezésére, akkor helyénvaló a törvény erre vonatkozó rendelkezésének közelebbi meghatározása. Tény, hogy a gyakorlatban a pénztárak közül egynémelyik túl bőkezű a íürdőzési segély nyújtásában. Ez a segély a biztosítottaknak egy bizonyos nagyobb műveltségű, igényű és részben tehetősebb rétegénél a magántisztviselő-féle állásúaknál némely esetben gyanús módon tág téren nyer alkalmazást. Ennek erélyesen ezentúl is útját kell állni s a Hivatal ezt a legnagyobb erélylyel teszi is, a némely esetben észlelt túlzás azonban nem a munkásbiztosítási bíráskodás következménye. Nagyon fején találja a szöget elnök úr ő excellenciájának a mult ülésen közbeszólás alakjában tett megjegyzése, hogy kazuisztikával, vagyis a konkrét állításokat és kifogásokat bizonyító példákkal méltóztassék a választott bíróságok és illetőleg az Állami Munkásbiztosítási Hivatal bírói osztályának judikaturájáról mondott bírálatot illusztrálni. Merem állítani, hogy az utóbbinál nem volt ítélet, amelynél a biztosítási intézmény gazdasági egyensúlyának szempontja figyelmen kívül hagyatott volna s amelynek iránya konzekvenciájában pénzügyi tönköt vonna maga után. De híven, a határozatnak egész irányát és érvelési alapját követve, kell a konzekvenciákat levonni. így többször hallottam kifogást a hivatalnak 1909. P, 154/9. számú ítéletével szemben, amelyben fürdő családtag részére is megítéltetett. (Nem vettem részt ez ítélet meghozatalánál, de helyesnek látom azt.) A maga teljességében véve ezt az ítéletet, nem hiszem, hogy annak törvényességét bárki is megdönthetné. Ebben az ítéletben ugyanis nem szenved sérelmet