Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

700 Munkásügyi Szemle túlmehet a fél előterjesztett igényén s a tény- s jogállást hivatalból kutatni hivatott. Leglényegesebb érv a perállásnak hivatalból való vizsgálata ellen az, hogy a kontradiktórius eljárás előnyei kellően nem érvényesülhetnek benne. Azt hiszem azonban, hogy ha a felebbviteli bíróság a módosításnak minden hivatalból észlelt szüksége esetében a félnek előterjesztésre módot ad, ez az érv tárgytalanná válik. A 7-ik elvi határozatban kifejezésre jutó szabálynak a törvényben való leszögezését azonban, amit az előadó úr érintett, abból a célból tartom mellőzendőnek, hogy az élet fejlődésével lépést tartani köteles judikatura ettől az elvtől a munkásbiztosítási jogviszonyok kifejlődésének felsőbb fokán, amikor tudniillik már a felekre lesz bízható, hogy maguk gondozzák biztosítási érdekeiket esetleg eltérhessen. De különben is ez perjogi szabály, törvényünk pedig csak 1—2 irányadást ad a perrendi szabályozásra, magát a szabályozást rendeletre bízta. II. Elérkeztem ahoz a másik elvi módosításhoz, melyet a választott bíróságokról szóló fejezetben megokoltnak vélek. Ez az, hogy mind a választott bíróságoknál, mind az Állami Hivatal bírói osztályának tanácsaiban az érdekképviselet nem két-két, hanem egy munkaadónak és egy alkalmazottnak részvételével érvényesüljön. A munkásbiztosítási választott bíróságoknak és a Hivatal bírói tanácsainak működése alaposságában nem szállna alá, könnyedség és olcsóság tekintetében pedig nyerne, ha a választott bíróságok hármas és nem ötös, a felsőbíróság pedig ötös és nem hetes tanácsokban ítélkeznének. Emellett szól a munkaerőpazarlás kikerülésének közgazdasági érdeke is. De legfőképpen szól mellette a bíráskodás tökéletességének és következetességének s a jogegység fenntartásának nagyjelentőségű szempontja, amely megkívánja, hogy a hivatásos bíráknak — legalább is a felső bíráskodásban — szavazat-arány tekintetében is túlsúlyuk legyen. Noha az általános jogtörténeti fejlődés — az időközönként érvényesülő ellenáramlatok dacára — abban az irányban halad, hogy a jogszolgáltatás a népbíróságoktól mindinkább elterelődik és a hivatásos bírák föladatává válik s noha az esküdtszéki intézmény iránt is általános a kiábrándulás, — mindamellett az a véleményem, hogy bizonyos szakbíróságok s ezek között a munkásbiztosítási bíróságok nem nélkülözhetik a pusztán jogászi tekintetben laikus, ellenben az elbírálandó életviszonyok szempontjából szakavatott erők közreműködését. Vagyis a munkásbiztosítási bíróságokban nézetem szerint is igen hasznos a választott elem. Nem kicsinyelni való az a felfrissítő s látókört tágító hatás, amelyet a hivatásos bírákra, ezek gondolatvilágának fejlődésére a más viszonyok közt élő s más eszmekörű egyének felfogása s érvelése kifejt. E tekintetben részemről nagyon becses tapasztalatokat tettem s nagyra értékelem választott bírótársaim közreműködését. A munkásbiztosítás autonómiájának a bíráskodásban való érvényesülése szempontjából is helyes a laikus bírák szerepe. A bíráskodásnak nemcsak jogilag helyesnek, de megnyugtatónak is kell lennie Már pedig a pereskedőkben megnyugtatást kelt annak tudata, hogy az érdekképviselet is közreműködött az ítélkezésben. Az önkormányzatban résztvevő ellenérdekek és ellenhangulatok mérséklésére is alkalmas az a kölcsönös érintkezés és meggyőzés, amelyre a munkaadók és munkások a bíráskodásban való együttműködés folyamán reá vannak, utalva. Ámde teljesen abszurd hatásúnak kell találnunk azt az éppen nem lehetetlen esélyt, hogy a m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal határozataiban is, melyek az egész intézmény működésének irányát megszabni, a jog egyik mindinkább növekedő területét kiművelni s a többi jogterületekkel összhangban tartani vannak hivatva, ne a szakképzett bírák tudása, hanem a laikus bíráknak kiválóságuk esetében is igazságszolgáltatási tekintetben szűkebb látóköre érvényesüljön. A legtiszteletreméltóbb laikus bírák túlsúlya sem alkalmas a bíráskodás következetességének s a jogegységnek biztosítására. Ugyancsak a bíráskodás állandóságának érdekében teljes melegséggel járulok hozzá az igen tisztelt előadó úr abbeli javaslatához, hogy a választott bíróságok elnökeit ne pusztán három esztendőre, hanem hosszabb időre nevezzék