Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A gazdasági munkások biztosítása a képviselőházban

68 Munkásügyi Szemle munkaadó által részesül betegellátásban s 940 olyan gyár van, mely jól berendezett kórházzal rendelkezik, amelyben a munkások családtagjai is ápolásban részesülnek. Aggkori járadék és szegényellátás Angliában. Nagvbritanniában 1911-ben 907.461 aggkori járadékot fizettek ki; ebből 575.789 Angliában és 38.084 Walesben. Március 31-ig a helyi járadék-megállapító bizottságok határozatai ellen 21.185 felszólalást adattak be. Az aggkori járadéknak nincs szegényellátási jellege s hogy az állami járadékok által mennyiben kevesbedeíí a községek szegényellátási költsége, azt a következő számok mutatják: 1910 január elsején 135.944, ugyanazon év július elsején 186.984 szegényellátásban részesülőt számláltak össze, 1911 január elsején azonban már 148.439-re szállt le a községi szegényellátásban részesülők száma. Az újzeelandi parlament előtt munkásbetegsegélyezési és balesetbiztosítási javaslatot tárgyalnak. A biztosítási kötelezettséget a javaslat minden alkalmazottra kiterjeszti, kinek heti keresete a 120 koronát meg nem haladja. A biztosítás költségeit a munkások és munkaadók közösen fedezik, olyképen, hogy a járulékok 7*-ét a munkások, 3A-ét a munkaadók fizetik. A járulékok teljes összegéért a munkaadó felelős. A biztosított alkalmazott betegség, baleset vagy rokkantság esetén a heti keresete feléig terjedő, de legalább 24 kor. kártalanítást kap. Halál esetén a hátramaradottak az elhunyt 3 évi keresetének megfelelő, de legalább 4.800 kor. s legfeljebb 12.000 kor. végkielégítést kapnak. Orvosi segítségről s gyógyellátásról nincs a javaslatban rendelkezés. SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY. A tuberkulózis, mint a kőmunkások hivatásos betegsége. Irta : Brod Betty (Wien). A kőmunkások hivatásos betegségének megismerése nem a legújabb orvosi kutatás eredménye. Már több mint 200 év előtt foglalkoztak tekintélyes és neves orvosok a kőmunkások hivatásos betegségeivel és vizsgálódásaik eredményét behatóan ismertették irataikban. Az azóta olyan híressé vált »kőfaragó-tüdő« az orvosok előtt már akkor ismert orvosi kép volt és a későbbi évek során ismételten felkeltette a kutató orvosok érdeklődését. A kőmunkások betegségei a munkaközben fejlődő por behatása alatt keletkeznek, amely a légzőszervekbe és a tüdőutakba behatol és ott a legpusztítóbb hatásokat idézi elő. A kőmunka gyilkos munka és gyakori következménye a tuberkulózis, amely sehol akkora áldozatokat nem követel, mint a, kőipar különböző csoportjainak munkásai között. Érdekes lehet tehát ezen a helyen egy értekezésre rámutatni, amely forrás-anyag és újabb hivatalos statisztika-anyag bevonásával az ausztriai kőfaragók egészségi viszonyaival foglalkozik. Ez az értekezés, melynek szerzője: dr. Bass Alfréd, s mely a dr. Teleki kiadásában megjelenő »Wiener Arbeiten aus dem Gebiete der sozialen Medizin« gyűjteményében egy év előtt jelent meg, a figyelembe jöhető munkások érdekében megérdemli, hogy közelebbről méltassuk. A kőmunkások közötti megbetegedések gyakorisága és súlyossága a földolgozott anyag többé vagy kevésbbé veszedelmes összetételétől függ. Az egészségre a legveszedelmesebb az eddig szerzett tapasztalatok szerint a homokkőpor, különösen ama homokkőporfajta, amelyből malomkövek készülnek. Kedvezőbbek a viszonyok ott, ahol gránitot vagy »jobb indulatú« márványt dolgoznak fel. Hogy a homokkőpornak az emberre való káros befolyását kipróbálják, orvosok különböző állatokon végeztek kísérleteket. Kutyák és egyéb állatok külön erre a célra szerkesztett készülékben vagy ketrecben hosszabb-rövidebb időre mesterségesen felkavart homokkőfelhőnek és különböző pornemnek egy időben voltak kitéve. Az első