Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A gazdasági munkások biztosítása a képviselőházban

Munkásügyi Szemle 65 munkásrétegeket osztályozza és az ipari munkást olyannak tekintse, akire nézve kötelező biztosítást hoz be és nagy szubvencióval járul hozzá, a mezőgazdasági munkásra nézve pedig egy minimumot ad, sokkal kevesebbet, mint amennyit az ipari munkásoknak nyújt. A cséplőgépi és a vizitársulatoknál levő munkásoknak kivonását az ipari munkásbiztosítás hatálya alól visszafejlődésnek nevezi. Álláspontja egyébiránt az, hogy az egész vonalon és minden kategóriájú munkásra nézve kényszerbiztosítást kell behozni. Ha reábízzuk a mi igen nehezen mozdítható falusi népünkre, hogy akar-e magának vénségére egy csekély évi járadékot biztosítani, nem fogja tudni elszánni magát reá s nehezen fog megmozdulni. Ha ellenben kényszerbiztosítást csinálunk az egész vonalon, a matematikai alapja az ilyen törvénynek egészen máskép fog mutatni. A munkaadók bevonása és anyagi megterhelése oly csekély, hogy szinte ki kell hívnia mindenkinek a kritikáját, ki a külföldi állapotokat látja. Miként joggal követelhetik az ipari munkások, hogy munkaadóik hozzájáruljanak a baleset és betegség elleni biztosítás költségeihez, mert hiszen munkásai egészségéből kapja az az ipari vállalat a maga hasznát s annak a munkásnak munkaerejét használja ki tőkéjének kamatoztatására és gyarapítására, épúgy joggal lehet megkívánni, hogy hasonló arányban és mértékben járuljon hozzá a mezőgazdasági munkaadó ezen biztosítás költségeihez. Azt hiszi, hogy akkor, ha Magyarország munkássága is szóhoz jut a törvényhozás házában, az ilyen törvényjavaslatok és a hozzá hasonló intézkedések igen nagy ostromnak lesznek kitéve, mert hiszen ezek valóban nem elégítik ki a mai szociális viszonyok és az előrehaladott kor igényeit. Gróf Apponyi Albert kijelenti, hogy teljesen azon az állásponton áll, amelyet a képviselőház 1907-ben abban a határozati javaslatban juttatott kifejezésre, mely szerint a mezőgazdasági munkásokra betegség és baleset tekintetében a kötelező biztosítás kimondandó és törvényesen szervezendő. Gróf Serényi földmívelésügyi miniszter koránt sem tartja ezzel a törvényjavaslattal akcióját befejezve, a régivel szemben mutatio in meliusnak tekinti az egész dolgot. Azonban azt még sem lehet Magyarországon megtenni, hogy ipari munkásai és gazdasági munkásai teljesen egy kategóriába soroztassanak. Az ország addig lesz boldog és addig lesz néki meg a nyugalma, amig az ipari munkásoknak meglesz az, ami az ipari munkásoknak kell, a mezőgazdasági munkásoknak pedig meglesz az, ami a mezőgazdasági munkásoknak szükséges. A részletes tárgyalás során néhány stiláris módosítást eszközöltek s a törvényjavaslatba a következő két új szakaszt iktatták be: 5. §. Az 1907: XIX. t.-c. 3. §-ának utoisó előtti bekezdése, valamint az 1902: XIV. t.-c. 25. §-a oda módosíttatik, hogy a gazdasági gép tulajdonosa bárminő gazdasági gépe mellett alkalmazott összes munkásokat, a vizsgázott gépész kivételével, aki minden esetben az 1907 : XIX. t.-c. szerint biztosítandó, az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárnál köteles baleset esetére biztosítani, tekintet nélkül arra, hogy gépével a saját gazdaságában, avagy mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet munkát. Felhatalmaztatik a központi igazgatóság arra, hogy a gazdasági gépeknél alkalmazott munkások üzemi baleset, illetőleg a munkaadó vagy megbízottja rendeletéből az üzem érdekében végzett szolgálat teljesítése közben felmerülhető baleset esetére való biztosítása iránt munkaadókkal és gazdasági géptuiajdonosokkal külön biztosítási szerződéseket köthessen. A gazdasági gép tulajdonosa biztosítási kötelezettségének akként is eleget tehet, hogy a fentiek szerint biztosítandó gazdasági gépmunkásait a pénztár rendkívüli tagjaiul felvéteti, s az 1 korona tagsági díjat értük megfizeti. A biztosítás ezen módja esetén nem tartozik azon munkását a rendkívüli tagok sorába felvétetni, akire nézve meggyőződött arról, hogy mint rendkívüli vagy rendes tag, avagy mint gazdasági cseléd baleset esetére már különben is biztosítva van. Ha a gép tulajdonosa az ezen törvényszakaszban reá rótt kötelességének nem tesz eleget, e mulasztásból eredő teljes kárért a munkásnak, illetőleg jogutódainak akkor is felelős, ha munkaközben bekövetkezett baleset