Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

896 Munkásügyi Szemle zete fenntartatik-e és a baleseti kártalanítási eljárás a mai központosított, vagy pedig decentralizált rendszer szerint fog-e szabályoztatni ? Mindezek hatásait ma még nem vonhatván végleges mérlegelésem körébe, a szervezet kiépítésének csak főbb elveit jelölhetem meg. Ezek pedig: az ügyek elintézésének szakszerűsége, gyorsasága és olcsósága. E nézőpontból kiindulva, a szervezetre vonatkozó konkrét javaslataim következők: 1. A munkásbiztositási választott bíróságok címéből a ^választott* kitétel elhagyandó, mert az ítélkezést nem csupán választott bírói tagok gyakorolják s a »választott« jelző a bíróság közhatósági jellegére nézve félreértésekre ad alkalmat.1) Nem látnám elvi akadályát (m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal példájára) a »kir.« jelző alkalmazásának. Ez esetben a »kir. munkásbiztosítási bíróság« név méltóan fejezné ki, hogy ez a bírói fóruma juriszdikciót szintén átruházott felségjog alapján gyakorolja és a többi bírósággal egyenrangú igazságosztó tényező. 2. A munkásbiztosítási választott bíróságok központosítandók. Szükségtelennek találom bővebben kifejteni, hogy a ma érvényben álló az a rendszer, mely szerint minden kerületi pénztár székhelyén választott bíróság van szervezve, nem felel meg a gyakorlati élet követelményeinek ; minden egyéb októl (kellő szakszerűség és egyöntetűség hiánya stb.) eltekintve, főképp azért, mert a mai bíróságok túlnyomó részének nincsen számbavehető ügyforgalma, különösen mióta a baleseti kártalanítási ügyek az országos pénztár hatáskörébe központosíttattak.-) Hogy pedig a centralizáció mily mértékben valósítíassék meg, ez főleg két körülménytől függ. Egyik az, hogy a munkásbiztosítási bíróságok a tervezett ipari és sztrájk-bírósági szervezettel kapcsolatba hozatnak-e, amely esetben ez utóbbiak hatáskörének terjedelmétől, hierarchikus fokozatától fog függni, hogy az ország területén hány bíróság felállítása, illetve fenntartása szükséges. Ha az iparbíróság az érdekeltség ítélkezési részvételének elvén fog felépülni, úgy a célszerűségi és gazdaságossági nézőpontok kellő mérlegelése mellett alig képzelhető el más megoldás, miat az, hogy az új bíróság a már hasonló alapokon fennálló munkásbiztositási bíróságok szervezetéhez kapcsoltassák. A másik döntő tényező, hogy a pénztárak szervezetének és a kártalanítási eljárás összpontosításának, vagy a helyi szervek hatáskörébe átutalásának kérdései mily irányban fognak továbbfejlesztetni. Részemről a kártalanítási ügyeknek mai központosítását nem helyeslem ; és amint mása) helyütt bővebben kifejteni alkalmam volt, a munkásbiztosítás alapeszméjének: az önkormányzatnak kellő érvényesítését abban látnám, ha a járadékok magállapításában a vidéki pénztárak érdekeltsége is részt vehetne, ami az ügyek gyorsabb és olcsóbb lebonyolítására is vezetne. Ezt az eszmét kívánta megvalósítani az 1903. évi törvényjavaslat, mely a mai sok kerületi pénztár helyeit csak 17 kerületi választmányt kívánt szervezni. Ezen a nyomán indulva, célszerűnek látnám a kerületi pénztárak számának tetemes apasztását és a nagyobb ipari és kereskedelme gócpontokon megtartandó kerületi pénztáraknak olyan színvonalra emelését, hogy a betegsegélyek és járadékok megállapítását és kiszolgáltatását közmegelégedésre teljesítsék. A helyi szervek számának ilyen apasz') Már az 1903. évi törvényjavaslat indokolása helyesen mutat reá arra, hogy a ^választott birosag- elnevezés helytelen. _*) Hogy a mai viJéki választott bíróságok fenntartása az eljárást mily tetemesen drágítja, annak jellemzéséül megemlítem, hogy míg számításom szerint 1911. évben a Budapesti Munkásbiztositási Választott Bíróság fenntartásával járó összes költségekből (53.783 korona) 771 peres ügyre felosztva, ugyenkint 69 korona 75 fillér esett, addig a budapesti kir. ítélőtábla területéhez tartozó 14 vidéki birosag fenntartásának költségeit, egyenkint csak 1.100 koronára, összesen 15.400 koronára becsülve, egy-egy perre eső költség (76 perre felosztva) mintegy 200 koronára rúgott. 3) "Alaki kártalanítási jogunk fejlődése,' (Munkásügyi Szemle, 1910. és 1911. évfolyam.)