Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

Munkásügyi Szemle 891 becsülhetetlen volna a bírói helyszíni szemle és boncvizsgálat. Ezért kétségek elkerülése érdekében javaslom az előzetes bizonyításnak a munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe kifejezett felvételét. 7. Szükségesnek találom a munkásbiztosítási bíróság hatáskörének kiterjesztését praejudiciális kérdésekre is. Ilyenek pl. a taggá felvétel, a tagság fenntartása és a tagsági viszony fennállása iránti vitás kérdések. Hogy a munkásbiztosítási jogból eredő jogviszonyok létezése, vagy nem létezése kérdésének tisztázására szükség lehet, arra nézve utalhatok azokra az esetekre, amikor valamely pénztári tag tagsági jogosultságát a Törvény 60. §-án alapuló járuléktovábbfizetéssel fenntartani kívánja, a pénztár azonban a járulékok átvételének megtagadásával a tagság fenntartásához hozzá nem járul. (Pl. azért, mert a tag a járulékok fizetésével késett, vagy mert olyan új foglalkozásba lépett, melylyel biztosítási kötelezettsége megszűnt.) Ha a tagnak segélyre még igénye nincs, a mai jogállapot szerint kétes, hogy a továbbfizetési jogosultság vitás kérdése hol döntessék el. A pénztártól sem lehet kívánni, hogy a tagság fenntartása iránti igényt alaptalannak találva, a járulékokat bizonytalan ideig elfogadja; a tagnak pedig jogos érdeke, hogy a járulékok fizetése iránti készsége igazolható legyen arra az esetre, ha utóbb vélt tagságából folyólag betegsegélyigényt érvényesíteni kíván. Már most képtelenség a tagság vitás kérdését a betegsegélyigénynek esetleg évek múlva felmerültéig függőben tartani s megkívánni, hogy az igénylő a járulékokat addig bírói letétbe helyezze. Szembeötlő továbbá, hogy az önkéntes taggá felvétel megtagadása esetén a magánjogi igények alapjául szolgáló vitás kérdés eldöntésére nincs bírói fórum. Az 1909. évi novellatervezet 7. §-a ezt a hiányt akkép kívánta pótolni, hogy az önkéntes biztosítás elfogadását megtagadó pénztári határozatok ellen az Országos Pénztár igazgatóságához, balesetbiztosításra tett önkéntes bejelentések ügyében pedig harmadfokon az Állami Munkásbiztosítási Hivatalhoz engedett volna felebbezést. Megokolatlannak tartom, hogy a tervezet a választott bíróságot, mint legilletékesebb fórumot mellőzte. 8. Az 1909. évi novella-tervezet 35 §-a azt a lényeges újítást kívánta megvalósítani, hogy az iparhatósági hatáskörbe utalt ügyekben harmadfokon az Állami Munkásbiztosítási Hivatal járjon el a kereskedelemügyi minisztérium helyett. Ebben az a megfontolás jut kifejezésre, hogy az 1907 : XIX. t.-c. értelmében iparhatósági hatáskörbe utalt kihágások munkásbiztosítási szakszerű ellátást igényelnek. De ismét feltűnik, hogy a tervezet miért mellőzte a bírói eljárás útját s az eljáró fórumok közül miért hagyta ki a munkásbiztosítási választott bíróságot? Annak a kérdésnek megoldása előtt, hogy a munkásbiztosítási törvény áthágásainak büntetése melyik fórumnak hatáskörébe utaltassák, azokból a tapasztalatokból kell kiindulni, melyek a mai állapotokból menthetők. A Törvény 187. és következő §-aiban, valamint egyebütt elszórtan meghatározott kihágások részben olyanok, melyek a segélyezési és kártalanítási igényektől függetlenek, részben pedig, melyek azokkal szorosan összefüggnek. Ez utóbbiakra például felhozhatjuk a bejelentés elmulasztásának, vagy a szívességi bejelentésnek eseteit, amely kihágások ténybeli alapja akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a magánjogi igény érvényesíttetik. A biztosított ugyanis betegsegélyt, vagy járadékot igényel s ekkor tűnik ki, hogy munkaadója őt be nem jelentette, vagy pedig gyanú merül fel arra, hogy a munkaviszony csak színleges és a bejelentés a pénztár kijátszására irányuló volt. Ilyen esetekben kezdetben a pénztár előbb a munkaadó ellen tett kihágás miatt feljelentést s annak elintézéséig a félnek segély-, vagy járadékigényét eldöntetlenül hagyta. Utóbb az a pénztári gyakorlat látszik kifejlődni, hogy a kihágási eljárás eredményének bevárása nélkül a segélyigény tekintetében elutasító határozatot hoz s az az ellen irányuló felebbezést a választott bírósághoz felterjeszti. E helyeselhető