Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme 3. [r.]

Munkásügyi Szemle 61 tünetei jelentkeznek s valamely ipari betegséggel szemben fogékonyaknak bizonyulnak, az olyan munkától, melyben a kérdéses mérgezés, illetőleg betegség veszélyének ki vannak téve, hosszabb időre, esetleg véglegesen is eltiltassanak. Az orvosi vizsgálatra vonatkozó rendelkezések foganatosításának ellenőrzése céljából a munkaadók megfelelő nyilvántartások vezetésére vannak kötelezve. A munkaidőnek leszállításában nyilvánuló védelmet Németország, Svájc, Franciaország, Nagybritannia, Norvégia törvényei biztosították. Németországban az ipartörvény 120. e §-a felhatalmazza a szövetségtanácsot, hogy oly iparágak tekintetében, amelyekben a napi munkaidő túlhosszú tartama a munkások egészségét veszélyezteti, a megengedhető napi munkaidő s a nyújtandó szünetek tartamát, kezdetét és végét megállapíthassa. Az 1911. évi december hó 20-án törvényerőre emelkedett úgynevezett kisipartörvény-novella szerint abban az esetben, ha a szövetségtanács a jelzett irányban nem intézkedik, az országos központi kormányok, sőt az illetékes rendőrhatóságok is megfelelő rendeleteket bocsáthatnak ki. A svájci gyári törvény 11. §-ának harmadik bekezdése szerint az egészségre ártalmas és más olyan iparágaknál, amelyeknél a meglévő berendezések, vagy az előforduló munkamenet következtében napi tizenegy órai munkaidő mellett a munkások élete és egészsége veszélyeztetve van, a szövetségtanács a szükséghez képest leszállítja a munkaidőt. E rendelkezést a gyári törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat is fenntartja, azzal az eltéréssel, hogy e törvényjavaslat szerint a napi munkaidő tíz óránál, a vasárnapokat megelőző napokon kilenc óránál tovább nem tarthat. Nagybritanniában a gyári és műhelytörvény 83. §-a szerint a veszélyeseknek jelzett gyártási módoknál, gépberendezéseknél, munkafolyamatoknál és kézi munkáknál a munkások foglalkoztatásának tartama korlátozható. A norvég gyári törvény 29. §-a szerint az életre, testi épségre és egészségre különös veszélylyel járó üzemek tekintetében a szokásosnál rövidebb munkaszak vagy nyolc óránál nem hosszabb normál munkanap állapítható meg. E védelem nyújtásának lehetőségét kívánja biztosítani az osztrák ipartörvény 74. §-ának módosítását célzó törvényjavaslat, nem különben a gyári törvény módosítását célzó dán törvényjavaslat is. Az előbbi az összminisztériumot kívánja felhatalmazni arra, hogy a kereskedelmi és iparkamarák s a figyelembe jövő érdekek képviseletére hivatott egyéb testületek meghallgatása mellett egyes ipari műveleteknél, amelyeknél a munkaidőnek túlhosszú tartama következtében az alkalmazottak egészsége nyilvánvalóan jelentékeny mértékben veszélyeztetve van, a napi munkaidő s az engedélyezendő munkaszünetek tartamát előírhassa. Az utóbbi az illetékes miniszternek kíván felhatalmazást adni, hogy a munkaadók és a munkások egyesületeinek meghallgatása mellett a különösen veszélyes iparágakban a munkaidő tartamát megszoríthassa. A felsorolt törvényi rendelkezések természetesen a munkaidő leszállításában nyilvánuló védelemnek csupán általános kereteit állapítják meg, amelyeken belül a különböző iparágak s ipari műveletek természetéhez szorosan alkalmazkodó, kimerítő rendeleti intézkedések gondoskodnak az egyes államokban a védelem e nemének hatályosságáról. így a német szövetségtanács 1908. évi május hó 6-án kelt rendeletével az ólomból vagy ólomvegyületekből való villamos akkumulátorok előállítására szolgáló telepeken a töltő anyagnak keverésénél, előállításánál s az akkumulátorlapokba való bekenésénél alkalmazott munkások munkaidejére nézve azt rendeli, hogy az a) vagy meg nem haladhatja naponként a nyolc órát s legalább másfélórai szünettel megszakítandó, b) vagy meg nem haladhatja