Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 2. szám - Az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme 3. [r.]
Munkásügyi Szemle 59 egészség védelmének alapvető tétele ugyanis, hogy első sorban a fejlődésben lévő egyéneket, valamint a családban betöltött hivatásánál fogva kíméletet igénylő női nemet kell oltalmazni s hogy ezt az oltalmat ott kell leghatékonyabbá tenni és pedig nemcsak a gyermekekre, a fiatalkorú munkásokra és a nőkre, hanem az összes munkásokra kihatólag, hol az ipari munkások életét közvetlen veszélyek fenyegetik, tehát azoknál az iparoknál, amelyeknél az ipari munkás mérges anyaggal jut érintkezésbe, vagy egészségét egyébként veszélyeztető munkát kénytelen végezni. A védelem e részének helyes kiépítése áll most előtérben mindenütt s ha arra nézve már többé-kevésbbé megállapodott vélemény alakúit is ki, hogy minő óvintézkedések alkalmasak bizonyos ártalmak leküzdésére: a gyakorlatban, a foglalkozások ama körének elhatárolása tekintetében, amely körön belül ezek a szigorúbb óvóintézkedések érvényesítendők, még lényeges ingadozás észlelhető. Az ipari mérgek jegyzékének megállapítása például, amelyre a törvényes munkásvédelem nemzetközi egyesülete törekszik, most van folyamatban. Ezt követhetné az előforduló ipari mérgezések bejelentésének kötelezővé tétele. A bejelentési kötelezettség pontos érvényesítése s ezzel az ipari betegségek megbízható statisztikája viszont igen becses adatokat nyújtana az ipari mérgekkel szemben leendő hathatós védekezés céljaira. Az ólommérgezések, 1907. óta az összes ipari mérgezések bejelentése kötelezővé van téve Szászországban, ahol a bejelentést a betegsegélyző pénztári orvosok s a pénztári elnökségek kötelesek foganatosítani. Annak azonban, hogy a bejelentési kötelezettség általánossá legyen tehető s hogy e kötelezettségnek megfelelő érvény legyen szerezhető, ez idő szerint még sok akadálya van. Miként e példa mutatja, nem egy tekintetben még csak a követendő irány megállapításáról s arról van szó, hogy mennél teljesebb, megbízhatóbb adatok gyűjtése segélyével a védelem fokozatos kiépítéséhez, kiterjesztéséhez szükséges alap legyen megteremthető. Az ide vonatkozó törvényi rendelkezések ismertetése során nem terjeszkedünk ki azokra, melyek a gyermekek, fiatalkorú munkások és a nők munkaidejét állapítják meg, az egészségtelen és veszélyes iparágakban való foglalkoztatásukat korlátozzák vagy egészen eltiltják, mert a védelem e részével e folyóirat hasábjain több cikk már kimerítően foglalkozott.1) Az említett három kategóriába tartozó munkások védelme tekintetében egyébként szükségképpen oly speciális követelményeknek is érvényesülniük kell, melyek a minden munkásra kiterjedő, általános védelemnél nem érvényesíthetők. Akkor tehát, amikor a védelem általános irányelveinek megállapításáról van szó, az említett három munkás-kategóriát megillető fokozottabb védelem rendelkezései, különállásuknál fogva, ebben a tekintetben talán az áttekinthetőséget is befolyásolnák. Az egészségtelen és veszélyes iparágakban alkalmazott munkások védelme egyrészt szigorúbb általános óvóintézkedések megállapításában, másrészt speciális óvószabályokban jut kifejezésre, minők: a) a munkások foglalkoztatásának orvosi engedélytől való függővé tétele és állandó orvosi ellenőrzése, b) a munkaidőnek a szükséghez mért leszállítása, c) bizonyos ártalmas anyagok feldolgozásának korlátozása vagy teljes eltiltása. Az általános óvóintézkedések szigorításának vehetők mindenek előtt azok a rendelkezések, amelyek a munkahelyiségek legteljesebb tisztaságáról kívánnak az általános érvényű rendelkezéseken túlmenő követelmények felállítása által gondoskodni. Ilyenek azok, amelyek előírják, hogy a munkahelyiségek falainak repedésektől menteseknek, bizonyos magasságig olajfestékkel bevontaknak kell lenniök, hogy a padló betonból vagy más áthatlan anyagból s menedékesen készítendő, hogy párkányok, falfokok s ') Lásd dr. Pap Dezsőnek a Munkásügyi Szemle [. évfolyama 1. sz. 19—25. 1. »Az iparban alkalmazott nők munkaideje ", II. évf. 1 sz. 7—19. 1. fiatalkorú munkások védelme* s III. évf. 1. sz. 6—14. 1. »A fiatal munkások és munkásnők védelme* c. cikkét.