Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

Munkásügyi Szemle 853 legtöbb kiválóan erős a lakatosok, kovácsok, kőművesek, napszámosok, ácsok, pékek és hentesek között volt. A különösen gyöngék számaránya a házi cselé­dek, fodrászok, szeminaristák és kereskedelmi munkások között volt a legnagyobb. Simon a módszer használhatóságát illetőleg a következőket állapítja meg: A Pignet-féle eljárás gyakorlati segédeszköz a hadseregkiegészítés határozatainak megítéléséhez és alkalmasnak látszik emellett szociális momentumokat is jobban érvényre juttatni, ki kell róla továbbá jelenteni, hogy az orvosi statisztika vizs­gálati módszereinek és bizonyos néposztályok testi alkata meghatározásának értékes meggazdagodása. A porbelégzés jeléntősége. Sommerteid tanár szerint a porbelégzés káros hatását illetőleg nagy jelentőségű az a körülmény, vájjon a belégzés állandó vagy csak átmeneti, vájjon a porszemecskék nagyobbrészt gömbölyűek, vagy hegyesek, élesek, vájjon felületük sima-e vagy egyenetlen, durva és végül vájjon vannak-e a pornak egyúttal bizonyos vegyi és fertőző tulajdonságai. Leg­veszélyesebbek ama pornemek, melyeknél a legfinomabb részecskék élei egyenet­lenek, rovátkásak vagy hegyben végződnek. Aránylag véve ártalmatlanok a sima felületű, gömbölyű porszemecskék, a kettő között azonban az átmenetek egész sorozata létezik. Igen nagy jelentőségű a porszem felülete. A durva, rostos felü­letnek, mint ezt számos növényi és állati pornál találjuk, az a következménye, hogy a légutak nyákhártyájához szorosan odatapadnak és élénk köhögési ingert váltanak ki. Igen sok pornemnél kizárólag azok vegyi,hatása tartandó szem előtt. Mindennemű por alkalomadtán fertőzővé válhatik. így például ha tüdővészes munkások a műhely padlójára köpnek és a beszáradt köpet bacillusai a műhely porával a levegőbe jutnak. A test a por belégzése ellen bizonyos ter­mészetes óvintézményekkel bir és ezek közé tartozik első sorban az orr. Az egészséges orr nagyszerű porfogó, azonkívül a légcső felülete is visszatartja a port. A pornak hosszabb ideig való behatása azonban megfosztja a lég­utakat eme természetes védlmüktől és a tüdő állandó elváltozásához és számos betegséghez vezet. Munkások hivatásos betegségei Angliában. A »The Board of Trade Labour Gazette* közlése szerint 1911-ben az angol gyárakban és műhelyekben 669 ólommegbetegedés fordult elő vagyis 124-el több, mint az előző évben és 79-el több, mint az 1907-től 1911-ig terjedő öt évi átlagban. 100 megbetegedésre 5 5 haláleset jutott (az előző évben 7-5). Ezenkívül szobafestőknél és szerelőknél 263 (232) ólommegbetegedési eset fordult elő, melyek közül 48 (35) halállal végző­dött. A fentebbi 669 ólommérgezési eset közül 104 a kocsiiparban, 92 a porcel­lán- és fazekasiparban, 48 fémöntődékben és 41 az ólomfehériparban fordult elő. A megbetegedettek közül 73 nő (köztük 47 a porcellán- és fazekasiparban) és 596 férfi volt. A halálozási százalék az előbbieknél 14, az utóbbiaknál 6 0 volt. Higany-, phosphor- és arzénmérgezési eset a tudósítás évében 22 (az előző évben 17) volt. Lépfeneeset összesen 64 (13-al több, mint 1910-ben) fordult elő és pedig 35 (köztük 10 halálos) a gyapjuiparban, 8 (1) a lóször feldolgozásánál, 20 (0) bőrök osztályozásánál és feldolgozásánál (tímároknál, bőrkereskedésekben stb.) és 1H0) eset más iparágban. Halálos ólommérgezés burnóttal. Egy nő, aki néhány hét előtt fej­fájásban, hányásban és szédülésben megbetegedett, a berlini kórház szemészeti osztályára jutott. Szemideghűdés és a látóidegek sorvadása állapíttatott meg, amelyet idült ólommérgezés okozott. Az asszony gyorsan összeszedte magát, de a mérgezés oka nem volt megállapítható. Félévvel később eszméletlen állapotban hozták a kórházba. A foghúsnak már előbb is fennállott kékes-szürke elszine­sedése sokkal kifejezettebb lett. Egy hét múlva meghalt a beteg. Minthogy úgy a férj, mint a feleség egészségesek voltak és ipari ólommérgezés ki volt zárva, fel kellett tételezni, hogy a beteg maga vett magához ólmot. Ekkor lettek először figyelmessé arra nézve, hogy a beteg erősen burnótozott és az volt a szokása, hogy közvetlenül a csomagból szippantson. A csomag felső részét feltépte, zsebébe dugta és a látással való ellenőrzés nélkül szippantgatott. A dohányt közvetlenül takaró fémlemezből apró részecskék jutottak a dohányba. Feltehető volt, hogy a dohány ezeket az apró fóliarészecskéket feloldotta és így az ólom a dohányba jutott. A vizsgálat a lemezkében 89"9°/o ólmot talált, a dohánynak 175°/o átlagos ólomtartalma volt. Az elhalt havonta átlag háromszáz gramm burnótot használt el, napi 10 gramm megfelel 175 miligramm ólomnak. Nyilvánvalóan a mértéktelen burnótozás vezetett a súlyos ólommérgezéshez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom