Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

Munkásügyi Szemle 847 törekvésünk az, hogy ez az intézmény, ha kell jóakarattal, ha kell vaserélylyel, szilárd alapokra fektettessék és minél virágzóbb és hatalmasabb intézménynyé repesztessék.* Sztranyovszky Sándor felhívja a minisztert, hogy addig is, míg az 1907. XIX. t.-c elkerülhetlen reformja a Ház elé terjeszthető lesz, novelláris úton intézkedjék, hogy a betegsegélyezési járulék a kisiparosok nézve továbbra is 2','o-ban állapíttassák meg. Magával a betegsegélyző pénztárral nem kiván bővebben foglalkozni, mert teljesen osztja Hegedűs Kálmán ide vonatkozó fejtegetéseit, de csodálatosképen mégis kéri a minisztert, hogy ezen intézmény sürgős reformálása és állami kezelésbe való vétele érdekében a lépéseket tegye meg. Mindezekre Beöthy László kereskedelemügyi miniszter így nyilatkozott: »Azzal tisztában vagyok, hogy a mi munkásbiztosítási ügyünk határozottan gyökeres átszervezésre szorul; nem elég itt csak adminisztratív téren járni el, de magához a törvényhez is hozzá kell nyúlni és igyekezni kell az abban jelentkező számos hézagokat megszüntetni. Ez azonban igen nagy kérdés és épúgy, mint a pénzügyi bizottságban tettem, most sem habozom kijelenteni, hogy nem volt még alkalmam olyan tiszta áttekintést nyerni a teendőkre nézve, hogy e tekintetben konkrét javaslattal mernék előállani; de azt tudom, hogy a fennforgó bajok egyik forrása kétségkívül adminisztratív térre is vezethető vissza, hogy t. i. a pénztár vezetői a pénztár nehéz anyagi helyzete miatt nem voltak képesek föladatukat úgy sem teljesíteni, amint a mai szervezés mellett különben teljesíthetnék. Ezen akartam segíteni, amikor ezen adminisztracionális költségekre az eddigi 600.000 koronán felül újabb 700.000 koronát vettem fel, és azt hiszem, mikor ezzel a magyar kormány megmutatta a munkásosztály pénztára iránt való jóindulatát, teljes joggal várhatjuk el a reciprocitás alapján tőlük is, hogy amikor a nagy munka megkezdődik, ők is teljes jóindulattal fognak bennünket ezen nehéz föladatunk teljesítésében támogatni. A munkáskórház céljaira 106.000 korona lesz a következő évben felvéve. Ez a tétel költségvetésileg nem szerepel, mert, ennek a genézise az, hogy még, gondolom, 1907-ben 2 millió korona lett munkáskórház céljaira megszavazva és ennek első törlesztési részlete gyanánt 300.000 korona azóta folytonosan szerepel a költségvetésben, de ebből a beállított 300.000 koronából mindeddig semmi felhasználva nem lett, mert a munkáskórház nem létesült. Mikor én voltam szerencsés a tárca vezetését átvenni, azt gondoltam, hogy kötelességünk e tekintetben valamit tenni, és miután a főváros által felajánlott telek megfelelőnek nem mutatkozott, a fővároshoz fordultam ennek kicserélése iránt. A főváros a legnagyobb készséggel tett eleget kérésemnek. De amellett gondoskodni kívántam ideiglenes helyiségről is, s most már egy pár hét múlva megnyílik az ideiglenesen berendezett kórház, s ennek költségeire van beállítva ez a 106.000 korona, amely most már nemcsak papiroson fog szerepelni, hanem az életben is fogja a maga jótékony hatását éreztetni. A kisiparosoknak a 2°/o-os /áruiékáról magam is azt tartom, hogy a helyzet, amely a törvény megalkotásakor szükségessé tette, hogy a kisiparosok lehetőleg kiméltessenek, ma sem változott meg annyira, hogy ettől a szemponttól el kellene térni. Nagy örömmel láttam volna, ha az országos pénztár, ezt méltányolva, a kisiparosok terheit ezzel az l"/u-os felemeléssel nem fokozza, de ki kell jelentenem, hogy ez törvényen alapszik, amennyiben a törvény azt mondja, hogy az országos pénztárnak joga van szabályrendeletüeg ezt az összeget megállapítani és nekem nincs módomban kényszerrel befolyni e tekintetben. Igyekezem a dolgot az országos pénztárral úgy rendezni, hogy lehetőleg méltányos legyen, de az ügy elintézése már csak a törvény ide vonatkozó intézkedéseinek módosításával történhetik. Erre is szívesen volnék hajlandó a magam részéről, éppen arra