Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Az ipari betegségek biztosítása

Munkásügyi Szemle 835 Nem lesz érdektelen itt megjegyezni, hogy a magyar balesetbiztosítási gyakorlatban is előfordulj hogy fertőző betegséget üzemi balesetnek fogtak fel és kártalanítottak. Újpesten az utolsó kolera epidémia alkalmával a járványkórház minden ápolónője meghalt kolerában. Egy ápolónő hátramaradottjai kártalanítási igénynyel fordultak az Országos Pénztárhoz. Ez az eset különös körülményeire való tekintettel, az igény jogosságát volt kénytelen elismerni. Breton azt is követelte, hogy bizonyos, a pornak nagyon kitett hivatásoknál a tuberculozist is ismerjék el a szavatossági biztosítás útján kártalanítandó megbetegedésnek. A képviselőház határozatára a szakbizottságok egész sora terjesztette be jelentését. Breton javaslatában nem engedi meg a munkaadónak annak a bizonyítását sem, hogy az illető hivatásos betegség nem az üzemi munka következménye, pedig ezt még az angol törvény is megengedi. Breton nem korlátozza a munkaadó szavatosságát 12 hónapra, hanem minden egyes ipari megbetegedés számára külön, a megbetegedés természetéhez mért határidőt állapít meg. A francia kormány Breton javaslatát nagyon messzemenőnek találta. Kormányjavaslatot terjesztett be, amely csak két ipari betegséget biztosit, az ólommérgezést és a higanymérgezést. De elrendeli az ipari betegségek kötelező bejelentését a munkaadó által. A biztosítás szervei a balesetbiztosítási törvény által alakított »Syndicat de garantie«. Minden kerületben viszonosságon alapuló kerületi szövetkezeteket kell alakítani, melyek ezeknek a szindikátusoknak vannak alárendelve. Minden megbetegedés, mely biztosított üzemben lép fel, 30 napig kezelésre és kártalanításra jogosít. A 30-ik nap eltelte után csak az ipari betegségek jogosultak kezelésre és kártalanításra. Amint a munkaképességcsökkenés állandó lett, a szindikátus járadékot fizet. Ez a járadék fele annak a bérveszteségnek, mely a munkást hivatása teljes feladása esetén éri. Hogy hosszadalmas jogviták elkerültessenek, választott bíróságok alakítását célozza a törvényjavaslat. Olaszországban, Belgiumban s a Németalföldön is régóta áll tárgyalás alatt az ipari betegségek kártalanításának kérdése. A düsseldorfi balesetbiztosítási orvoskongresszuson az olasz Bernacchi, a belga Querton és a holland Kooperberg tárgyalták is ezt a mindegyikük szerint sürgősen megoldandó kérdést. De kézzelfogható eredményt még ez országok egyikében sem értek el. Oroszországban is foglalkoztatta már az ipari megbetegedések kártalanítása a törvényhozást. Az 1901. évi május hó 15-én kelt törvény, mely az állami kohókban és bányákban munkaképtelenné vált munkások állami nyugdíját szabályozza, elrendeli, hogy azok a munkások, akik üzemi baleset vagy ipari megbetegedés következtében lettek munkaképtelenekké, nyugdíjat kapnak. Az 1904. évi június hó 9-én kelt törvény az üzemi baleset és az ipari megbetegedés kártalanítását az összes tüzérségi üzemekre terjeszti ki. A szociális munkásbiztosítást már egy 1904. évi december hó 12-én kelt császári ukáz tárgyalja. A kormány akkor törvényjavaslatot készített, mely szerint a munkások üzemi baleset és ipari betegség esetére lettek volna kártalanítandók. Az első munkás-balesetbiztosítási törvény 1909-ben lépett életbe. Csak a gyári munkásság és a bányászok voltak biztosítva. A munkások 8/* része kimaradt a biztosításból. 1912-ben fogadta el úgy a duma, mint a birodalmi tanács az új munkásbiztosítási törvényt. Ez a nemrég kihirdetett törvény részben a német, részben az osztrák törvény rendelkezéseit veszi át. Bár nagyon sokban rövidítve és hiányosan vették át e törvények rendelkezéseit, az új törvény mégis nagy haladást jelent. A biztosított munkások száma sokkal nagyobb lett. 13 héten át a most alapított betegsegélyző pénztárak kártalanítják és kezelik a sérültet, a 13-ik hét után territoriális biztosító szövetkezetek. A munkások kezelését a 13-ik hétig a balesetbiztosító pénztár terhére végzik a betegsegélyző pénztárak.