Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 22. szám - Az osztrák kivándorlási ankét
814 Munkásügyi Szemle tátott összes külföldiek nevét tartalmazzák, amelyeken ez alkalmazottak alkalmaztatási minősége és az is fel van tüntetve, hogy ezeket hol és mikor hajózták be vagy alkalmazták. A jegyzékeknek tartalmaznia kell azoknak a nevét is, akiket a kikötőben kifizetnek és elbocsájtanak. Kötelességük továbbá a kivándorlási hivataloknál bejelenteni minden egyes esetet, ha valamely kivándorló^ a hajóról megszökött. A szökevényről teljes leírást és minden oly felvilágosítást meg kell adni, amelynek alapján az illető elfogatása lehetséges. A hajónak a kikötőből való eltávozása előtt ugyancsak a bevándorlási hivataloknak jegyzéket kell adni ama külföldi alkalmazottakról, akik a hajón annak beérkezte alkalmával nem voltak alkalmazásban és akik a hajóval a kikötőt el fogják hagyni. A bevándorlás és a munkaközvetítés az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban 19 állam területén összesen csak 61 nyilvános munkaközvetítőiintézet van, melyeket 7 kivételével az államok tartanak fenn. A munkaközveiítő intézetek létesítésével Ohió állam járt elől 1890-ben hozott törvénynyel, melynek alapján az állam jelentékenyebb városaiban, s pedig Cincinnati, Cleveland, Columbia, Dayton és Toledóban egy-egy munkaközvetítő intézetet létesített. A gazdasági pangás hatása alatt 1892-ben több állam követte a példát.de 1900-ig kevés intézetet állítottak fel. A most működő intézetek nagyrésze 1900 óta létesült. Az intézetek felállítására több helyütt az iparszerű közvetítés visszaélései adták a lökést. De másrészt hozzájárult azok létesítéséhez az is, hogy a keleti ipari városokban a munkaerőfölösleg, a nyugati mezőgazdasági vidékeken pedig munkáshiány mutatkozott. A közvetítés módszerei az egyes államokban különfélék. Indiána, Kansas, Maryland, Nebraska, New-Jersey és Nyugat-Virginiában minden jelentkezés mindkét részről posta útján történik. Ez a rendszer azonban sehol sem mutatkozott kielégítőnek. Az egyes intézetek között még az egyes államok területén belül sincs rendszeres összeműködés. Az összes jelentkezésekről alig néhány intézet vezet jegyzéket, a legtöbb helyen azokat a jelentkezéseket, melyekre nincs megfelelő munka jelentve, nem lajstromozzák. A statisztika ennélfogva hiányos. Némely államban köteles az intézet vezetője a munkaügyi hivatalnak a jelentkezésekről hetenkint jelentést tenni. E jelentések sokszorosítva az egész államban szétosztatnak. Másutt havonkint kap a munkaügyi hivatal jelentéseket s az évi jelentésében teszi azokat közzé. A sztrájkok idején való működés mikéntjét a hivatalok vezetői határozzák meg. A legtöbb intézetben sikerült a munkásoknak olyan befolyást biztosítani az intézet vezetésére, hogy sztrájkok idején nem közvetítenek. Massachusettsben sztrájk esetén nem szünetel a közvetítés, de a jelentkezőkkel a jelentkezési ívre vezetett külön bélyegzéssel közlik a sztrájkot. Az összes intézetek által évenkint betöltött munkahelyek száma körülbelül 300 ezer. A költségek az intézetek forgalma szerint nagyon változók. A közvetítés terén a legnagyobb eredményekéi Massachusetts és Illinois érték el, melyek a legtöbbet is áldoznak a közvetítés ügyére. Az amerikai államok munkaközvetítő hivatalai mindeddig elszigetelten működtek, úgy hogy nem fejthették ki a bevándorlás irányítása és elosztása körül azt a hatást, amely hivatásuk volna. A new-yorki közvetítő hivatal végre elérkezettnek látta az időt, hogy a már létező hivatalok a munkanélküliség és a bevándorlás kérdésében egyöntetűbb működést fejtsenek ki. A kezdeményezésére 1911 decemberben Washingtonban megtartott értekezleten 27 államnak 36 küldöttje vett részt és tette meg az első lépéseket az amerikai munkapiac nemzeti megszervezése iránt. Kimondották, hogy az értekezletet rendszeresítik ; felhívták az államokat közvetítő intézetek és a munkát kereső munkásokat védő törvények létesítésére. Szükség esetén az értekezlet fog egyes államokban információs irodákat szervezni. A kivándorlók elszállásolásával és ellátásával foglalkozók törvényes ellenőrzése New-Yorkban. Az előző rendelkezéseket szigorító 1911 április 15-iki törvény előírja, hogy ily ipart űzni szándékozóknak a munkaügyi biztostól kell engedélyt kérniök. Be kell mutatniok két vagy több személy vagy társaság kezességvállalását azért, hogy a folyamodó megtartja a szabályokat és kártalanítja azokat, akik az ő vagy alkalmazottai hibájából iparával összefüggően károsodtak vagy veszteséget szenvedtek. Az engedély díja az elszállásolhatóak vagy ellátandóak száma szerint 5—25 dollár és évente fizetendő. Erkölcsi bizonyítvány is bemutatandó. Az osztrák Urakháza július 10-iki ülésében közgazdasági bizottságának javaslatára a következő határozatot hozta: