Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - A munkaközvetítés statisztikája

788 Munkásügyi Szemle Statistique-nek 1913-ban Bécsben tartandó ülése, amely elé Varlez javaslatai (az Institut és az Association közös bizottsága által esetleg módosított formában) kerülnek, ne csak papiroson szövegezze meg a legjobb megoldást, de azt, karöltve az Association Internationale pour la Lutte contre le Chömage-zsal, az életbe is átvigye. Ebben a munkanélküliség problémájának helyes megoldásához nélkülözhetetlen s a statisztika érdemeinek koszorújába újabb levelet fűzó' cselekvésben nagy segítség Varlez logikus és szakszerű dolgozata. /A munkaközvetítés statisztikája. Irta: dr. Dud János min. s.-titkár. A pozitív szociálpolitikában az utolsó időkben kevés tekintetben mutatkozott oly reformkedv, mint a munkaközvetítés terén. Annál erősebb ez, mert a munkanélküliség ellen a leghathatósabb orvosszert remélhetni ennek minél tökéletesebb szervezésében. A munkanélküliség pedig nemcsak azokat a néprétegeket érinti, amelyek közvetlenül szenvednek általa, hanem kihatással van az egész gazdaságtársadalmi életre s csak természetes, hogy e nagy problémának valamely uton való megoldásában az összes társadalmi osztályok érdekelve vannak. Nem a mi fejadatunk, hogv megvitatás alá vegyük a különböző megoldási módozatokat, tisztán annak kijelentésére szorítkozunk, hogy helyes organizáció mellett a mzi fejlett gazdasági s kulturális viszonyok között, amikor már a közlekedési viszonyok is a legmagasabb fokban megengedik, hogy a különböző helyek közt mutatkozó gazdasági ellentétek kiegyenlítődést nyerjenek, a munkaközvetítés tényleg sokban hozzájárulhat a munkanélküliségnek, ha nem is a megszüntetéséhez, de legalább a jelentékeny mérsékléséhez. A munkaközvetítést tehát minél nagyobb arányúvá tenni fejlődését előmozdítani államnak, társadalomnak egyaránt érdeke. Ezek a szempontok vezették a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Nemzetközi Egyesületét is, amidőn többek között ennek a kérdésnek is nemcsak a megvitatását, hanem lehetőleg egységes nemzetközi alapon minél sikeresebb megoldását is egyik főfeladatává tette. Épp arra való tekintettel viszont, hogy a munkaközvetítéshez oly sok gazdasági s egyéb érdek fűződik, a siker biztosítása érdekében az egyesület leghelyesebben vélt eljárni akkor, ha előbb összegyűjti az egyes államok részéről a statisztikai anyagot, amely, midőn tájékozást nyújt a munkaközvetítésnek a különböző államokban való állásáról s összes életviszonylatairól, egyúttal megjelöli az egyesület ezirányú tevékenységének jövő útját is. A munkaközvetítés statisztikájának ügye érdemlegesebben az 1911. évi Gentben tartott konferencián került szóba, ahol már élénk eszmecsere folyt az ily célokat szolgáló statisztikai kérdőívek felől, amelyek a nemzetközi statisztikai adatok összehozását czéloznák. Tisztáztatott egyúttal a cél is, amely az adatgyűjtés által eléretni szándékoztatott. Nem szorul bizonyításra, hogy érdekes volna, ha erről a kérdésről minél kimerítőbb anyagot lehetne nyerni. Azonban nemzetközi statisztikai felvételeknél — kivált, ha az adatoknak összehasonlíthatóságára is súly fektettetik, — nagyon óvatosan kell megállapítani a határt, ameddig menve az adatgyűjtéstől eredményt remélhetni. Freund és Zacher, a kérdés előadói tehát arra az álláspontra helyezkedtek, hogy kezdetben a minimummal kell megelégedni s ha így sikerek érettek el, később meg van könnyítve a felvételnek kiterjesztése. Ez alapon az adatgyűjtés úgy terveztetik, hogy csakis oly munkaközvetítő intézmények vehetnek ebben részt, amelyek